Ami pedig hazánk roma közösségének tagjait illeti: elmondtam Egerben, megismétlem itt is. Nem találtunk ki jobbat a polgári kormány négy évének iránytűjénél. Akkor megmondtuk, hogy a romákkal való konzultáció után – legutóbb ezt már kiterjesztettük a roma vállalkozókkal való konzultációra is -, hogy a roma közösség számára Magyarországon a felemelkedés útja az iskolán és a munkán keresztül vezet. Ennél jobb receptünk most sincs.
De az is igaz, amit a roma közösség tagjai mondanak, hogy prédikálhatunk mi nekik munkáról, hogyha Magyarországon egyébként is négyszázezer munkanélküli van. Akkor hihető csak, hogy mi komolyan gondoljuk a romák felemelkedésének segítését a munkán keresztül, ha valóban munkahelyeket létrehozó gazdaságpolitikát folytatunk.
És valóban: hiába mondjuk, hogy az iskolán keresztül vezet a felemelkedés útja, ha nem használjuk ki azokat az eszközöket, amelyek tanulásra ösztönzik ilyen vagy olyan módon a roma szülőket. Például a családi pótlék kapcsán megfontolandó, hogy nem kellene-e megint az iskoláztatási támogatás nevet adni, ami azt jelenti, hogy a szülők akkor kapják meg a családi pótlékot, ha egyébként az iskoláskorú gyermek valóban iskolába jár. Én hiszek abban, hogy a felemelkedésnek ez az útja járható. Amikor Szolnok városát fenyegette az árvíz polgári kormány idején – akkor emlékeznek, minden évben volt legalább egy, de volt, hogy kettő vagy három árvíz is -, akkor azt tapasztaltam, hogy a gátakon sokan dolgoztak a roma közösségből. És jól dolgoztak, és elvégezték a munkát. Ugyan másképp szervezik a munkát, mint mi, de ennek a végeredmény szempontjából nincs jelentősége. A lényeg az, hogy mivel volt fizetség, jöttek, és fegyelmezetten dolgoztak. Nem üres prédikáció tehát az, hogy a roma közösség számára a munkán keresztül lehetséges a felemelkedés.
Ami a gázárakat illeti: a családoktól nem tudjuk elválasztani a megélhetés költségeinek megemlítését. Fussunk egy kört: a villamos energia ára mintegy 40 százalékkal emelkedett az elmúl négy évben, a lakossági gáz 67 százalékkal, a vállalkozókat terhelő gázár 110 százalék fölé emelkedett. A lakásfenntartás költségei: három és fél év alatt az utolsó adataink szerint több mint 50 százalékkal növekedtek. Jól látható, hogy Magyarországon a rezsi sokkal nagyobb részét viszi el a fizetésnek, mint a hozzánk képest jobb módú nyugati országok családjainak. Azt is jól látjuk, hogy ha megnézzük, mennyi a lakásfenntartás költsége, mennyi a villamos energia ára, hogy meglepődve, de az tapasztaljuk, hogy kevesebbet keresünk, mégis többet fizetünk, mint számos nyugat-európai ország polgárai. Ez vezet bennünket ahhoz a szintén nagy vihart kavart kérdéshez, ami a luxusprofit névvel írható le. Megismétlem azt a korábbi álláspontomat, hogy Magyarország ma olyan ország, ahol pestiesen szólva a családokat ott „veszik le”, ahol tudják. Mindenért többet fizettetünk, mint amennyit a nyújtott szolgáltatás valódi értéke. Ezért ha lehet, lehúzzák az ötödik, a hatodik, a hetedik és a nyolcadik bőrt is a családokról. Tehát nem csak azon kell dolgoznunk, hogy megvédjük a munkahelyeket, és új munkahelyeket hozzunk létre, hogy felemeljük a fizetéseket, hanem annak érdekében is cselekednünk kell, hogy letörjük a luxusprofitot Magyarországon, ne engedjük, hogy többet fizettessenek velünk, mint amennyit a szolgáltatások valójában érnek.
Azzal a számlával, amit Ön még nem fizetett ki, de majd ki fog, azzal nem tudunk mit kezdeni, de jó reményeink vannak arra, hogy ha lesz politikai változás Magyarországon – és mi hiszünk abban, hogy lesz 2006 áprilisában -, akkor a számlák kisebbek lesznek a következő hónapokban.
Ami pedig a roma közösségekből kiszakítható vagy kiszakítandó gyermekek ügyét illeti, ezt a legerőteljesebben elleneznünk kell. A mi felfogásunk az az, hogy nem tudjuk pontosan megmondani, mert Magyarország földrajzilag nagyon változatos képet mutat, különböző szokások, habitusok és élethelyzetek léteznek, nem hisszük, hogy egyetlen kaptafára fel lehetne húzni a roma és a magyar közösségek együttélésének kérdését. Valahol tudnak közösen is egy osztályba járni, van, ahol ezt nem szeretnék, ezért valahol ilyen, valahol pedig amolyan megoldást kell választani. Egy dolog biztos: olyan megoldást nem lehet választani, amely a roma családokból kiszakítja a gyermekeket, ahogy Ön a miniszterelnök urat idézte. Ahogy ő mondta: „meg kell törni a generációs láncot”, és megpróbál valami egészen más kultúrát adni a számukra. Ez embertelen és eleve sikertelenségre van ítélve.
Ha megengedik, néhány szót fordítsunk az egészségügy dolgára is. Mindig felidézem, hogy a kormányváltás pillanatában a gyógyszergyártók és a magyar kormány között létezett egy megállapodás arról, hogy csak négy százalékkal lehet emelni a gyógyszerek árát. Kormányváltás után, mondván, hogy ez túl sok, a kormány felrúgta a megállapodást, és új tárgyalásokat kezdett. Ennek eredményeként Magyarországon a gyógyszerek ára körülbelül átlagban 30 százalékkal nőtt három év alatt. Vannak olyan szívgyógyszerek, amelyek ára több mint száz százalékkal növekedett. Országjárásom során azt láttam, hogy az idős emberek és a kisgyermeket nevelő családok számára a legfontosabb probléma a gyógyszerek ára. Ezért a mostani kaotikus állapotokat meg kell szüntetni, fel kell számolni és meg kell fékezni a gyógyszerárak emelkedését és az előbb említett két korosztály számára pedig bizonyos gyakori és ma jelentős költséggel járó betegségek esetén azt a néhány gyógyszert, ami a leginkább alkalmas ezek gyógyítására a 60 év felettieknek és a 3 éven aluliak számára pedig térítésmentessé kell tenni. Mikola miniszter úr munkacsoportja ezt a tervet már ki is dolgozta.
„Csak egészség legyen, a többi majd megoldjuk!” De mi a teendő, ha maga az egészségügy beteg, ha az egészségügy vár infúzióra? Be kell látnunk: ahhoz, hogy az egészségügy bennünket meggyógyíthasson, először nekünk kell meggyógyítani a magyar egészségügyet. Az országjáró beszélgetések meggyőztek arról, hogy nem tudjuk tovább folytatni azt az álszent politikát, amely tudatában van annak, hogy az orvosok és az ápolónők hivatástudattal rendelkeznek és így i, úgy is elvégzik a munkájukat. Ezért, amikor béremelésekről van szó, meg az ő helyzetükről, akkor nagyon sokan legyintenek: nagy baj úgy sem lesz, az orvosok és az ápolónők úgy is el fogják végezni a munkájukat. Azonban most már a jelek riasztóak. Magyarországon 2.500 orvos-álláshely betöltetlen, a kórházakban körülbelül 700 szakdolgozó hiányzik. Évente 1.200 orvost kellene képezni, és Magyarország csak 800-at képez. Ráadásul a frissen képzett orvosok is, ha tehetik, inkább elmennek nyugat-európai országokba. Megkérdeztem Pécsett a kórházban, mennyi egy kezdő orvos fizetése. Ahhoz, hogy valaki kezdő orvos lehessen, elsőször egy hatéves képzésen, majd egy három-hat év közötti szakmai gyakorlatra van szüksége. És akkor körülbelül 80.000 forint körüli nettó fizetéssel fog kezdeni. Csoda-e, ha itt hagynak bennünket, és inkább külföldön szerzett jövedelemből próbálják meg fenntartani a családjukat?
1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9.
origo.hu
„Ezek undorító férgek!” – üzent a magyar celeb
