Szále László: Nem csodálom, ha a magyarázkodástól ódzkodik egy tisztességben megőszült ember. A kifejezés egyébként nem azt jelenti, hogy valaki mindig tisztességes volt, hanem azt, hogy egész életében tisztesség övezte, köztiszteletnek örvendett. Ez alakította identitását és önképét. Egy nagy művész ráadásul élhet évtizedeken át a „csak hódolat illet meg, nem bírálat” kegyelmi légkörében, hiszen remekművek sorát alkotta meg, és ő joggal gondolt úgy magára, s a világ is rá, mint egy erkölcsös, tehetséges, nagyszerű művészre. Nem is igen tehet ilyenkor mást, mint hogy ezt az ifjúkori botlást vagy vállalást beilleszti ebbe az önképbe. Az identitás ugyanis konzervatív és makacs, nem akar megváltozni.
Nem is kell változnia. Most már lassan mindenfajta emberről kiderült, hogy a diktatúrában, ifjan be tudták, be lehetett szervezni őket. Olyanokról is, akiktől az alkotó pályájukat akarták elvenni vagy azzal zsarolták őket. S azt ilyen-olyan okokból, indokokkal nem akarták odaadni. Akik nem más hátán lovagoltak a sikerbe, nem azért lettek tehetségesek, mert ügynökök voltak, hanem azért lettek ügynökök, hogy alkotóként élhessék le életüket vagy ők, vagy az utódaik. Vagy mert bedőltek a zsarolásnak. (Azokról nem tudunk, akik inkább a pályát adták föl. Hódolat illeti őket.)
(Magyar Hírlap, 2006. január 30.)
origo.hu
Világbajnok lett a magyar horgász!
