A PoLiSz-Világbeszéd terméséből a fiatal műfordító nemzedék egyik tehetséges képviselője, Szappanos Gábor készíttette el Az élő isten hegyéről című antológiát.
– Nem vakmerőség-e itt és most, a nemolvasás évadján egy világirodalmi antológiával jelentkezni?
– A válasz egyértelmű és határozott nem. A PoLiSz 2002 és 2005 közötti Világbeszéd-termése ugyanis olyan magasrendű minőséget képvisel, ami tálcán kínálta magát a folyóiratközlésnél is súlyosabb jelenlétre. Az élő Isten hegyében tizenhat prózamű van, legtöbbjük novella, elbeszélés, de akad öt regényrészlet is. Az anyagot nagyrészt kortárs művek alkotják, de található benne XIX. századi próza is, valamint egy több mint százéves tibeti mese.
– Beszélhetünk-e a teljesség igényéről?
– A terjedelmi korlátok és a Világbeszéd rovat végtelen gazdagsága ezt nem tette lehetővé. Reményeim szerint a művek összessége mégis a teljesség érzését keltik az olvasóban. Azt szerettem volna elérni, hogy az egymás mellé, egymás társaságába kerülő alkotások „beszéljenek egymással„, felelgessenek egymás kérdéseire. Mi több, egyetlen vérkeringés részei. Mégpedig a Babits által egységesnek látott világirodalomé. Azonban van egy még erősebb szál is: pokoli novellával kezdődik az antológia, és istenivel végződik. A könyv voltaképen az alantas élményekből eredményekből eredő gyötrelmekkel indul, és magasztos, isteni évezetekkel zárul, akárcsak Dante Isteni színjátéka.
– Ha sorolna ízelítőként néhény nevet…
– Olyan alkotók szerepelnek az antológiában, mint a francia Bernard Clavel, Anna Gavalda, Le Clézio, a svéd Peter Lagerkvist, Torgny Lindgren, a dán Henrik Stangerup és Bo Hansen, a kínai–amerikai Amy Tan, vagy a német Gisela Dischner, a szerb Mihajlo Pantic, a horvát Danijel Dragohevic, a román–svájci Agljaja Veteranyi. A kötet érdekessége, hogy többségben szerepelnek benne kisebb népek fiainak alkotásai.
origo.hu
Tömegkarambol az M7-esen Székesfehérvárnál
