Czakó Gábor: A magyar társadalom a mai napig nehezen nyugszik bele a rendszerváltozás elmaradásába: ez a keserves gond mérgezett gombóc legtöbbünk torkában. Ha megnézzük a mostani társadalmi megosztottságot, akkor azt látjuk, hogy nagyjából a társadalom egyik fele húz ide, a másika oda; anélkül, hogy az ide vagy az oda pontos tartalmával tisztában lett volna bármikor. Annyi bizonyos, hogy 1989–90-ben az akkori felnőttek túlnyomó része azt akarta, hogy ezután másként legyen, a kommunisták tűnjenek el a közhatalom környékéről. Abban megoszlottak a vélemények, hogy mennyire tűnjenek el és hova, mi történjék velük, kapjanak-e valamilyen büntetést. A hangulat nem volt forradalmi, de emelkedett, katarzis közeli. Még a Kádár-rendszer haszonélvezői és kiszolgálói közül is sokan ráébredtek emberi és nemzeti felelősségükre, s valami szebbre, jobbra, igazabbra vágytak.
(Magyar Nemzet, 2006. február 9.)
Az airfryer meghódította a konyhákat, de a séfek véleménye megoszlik