Kibontották a sárospataki köteteket tartalmazó ládákat. A kormány és a tulajdonos református egyház képviselői az Országos Széchényi Könyvtárban nyitották fel az Oroszországból érkezett csomagokat. Csomós József, a Sárospataki Könyvtár fenntartója, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke történelmi pillanatnak nevezte, hogy a könyvek hazakerültek, ugyanakkor sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az orosz kormány tíz kötetet visszatartott.
Monok István, a könyvtár főigazgatója hangsúlyozta, hogy Magyarország nem mond le a tíz Oroszországban maradt darabról sem.
Csupán elenyésző töredéke az Oroszországba hurcolt, felbecsülhetetlen értékű magyar műkincseknek a most visszavásárolt sárospataki gyűjtemény. A Vörös Hadsereg fosztogatásai mellett külön alakulat tört be a múzeumokba és bankokba katonaruhába öltözött művészettörténészekkel, akik egy orosz festő részletes listája alapján „dolgoztak”.
A jövő pénteken nyílik a Sárospataki Református Kollégium Oroszországtól visszavásárolt könyveiből rendezett kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Megnézhetjük hát a Vörös Hadsereg háborús fosztogatásának elenyésző töredékét. Mert hogy az, ami most hazakerül, csupán ennyi abból a mérhetetlen értékű zsákmányból, amelynek még a teljes feltérképezését sem tudta elvégezni Magyarország – írja a radio.hu.
Moszkva nem segíti a kutatókat
Az e céllal megalakított restitúciós kutatócsoport bár létezik, de pénz híján nem tud érdemi munkát végezni. Részben ez, részben pedig az gátolja a továbblépést, hogy Moszkva sem segíti a kutatókat. Az elérhető legalaposabb katalógus Nürnbergben van azokról az értékekről, amelyek először abba az irányba indultak a vagonokban, hogy aztán a hadiszerencse fordultával végleg orosz földre kerüljenek.
Voith Krisztina professzor a könyvritkaságokat is tartalmazó sárospataki gyűjteményről elmondta: diákok számára vásárolták valamikor ezeket a könyveket.
Voltak különleges egységek, amelyek arra voltak felkészítve, hogy műtárgyakat „gyűjtsenek össze” a megszállt országokban. Az egységek tagjai katonaruhába bújtatott szakemberek voltak – nyilatkozta Mihály Mária, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese.
A magyar-orosz restitúciós bizottság orosz csoportjának a vezetője, Irina Antonova is e „szakemberek” között volt, és ő volt az, aki a megszállt területekről Szovjetunióba vitt műtárgyakat ott Moszkvában átvette – közli a radio.hu.
És a többi?
A hazánkból a Vörös Hadsereg alakulatai által – korabeli kifejezéssel élve –„elzabrált” műtárgyak részben Moszkvában, a Puskin Múzeumban vannak, legtöbbjük pedig a Grabar Intézetben, amely a központi restaurátor műhely. Miközben az országot megszálló orosz erők egy része járókelőket fosztogatott, egy csöndes kis elitcsapat jóval tervszerűbben ténykedett.
Igor Grabar orosz festő és művészettörténész már 1943-ban javasolta a háborús károk felmérésével megbízott rendkívüli állami bizottságnak, hogy a Németország és szövetségesei által elpusztított kulturális javak értékét az ellenséges országok gyűjteményeinek kifosztásával ellensúlyozzák. Grabart különös szálak fűzték hazánkhoz: 1871-ben Budapesten született, de mert apja hevesen küzdött a szláv kisebbségi jogokért, orosz források szerint menekülnie kellett a zaklatások elől A család 1876-ban Oroszországba települt. A Németországra, Ausztriára, Magyarországra, Romániára és Olaszországra vonatkozó rekvirálási tervezetet kidolgozó Grabar listája – melyről végül lekerült a Németországnak idejében hadat üzenő Olaszország – eredetileg 1745 műtárgyat foglalt magában, ezek összértéke (1945-ös árfolyamon) meghaladta a 70 millió dollárt. Legalábbis így számolta ki Grabar, aki személyes tapasztalatból ismerve az európai múzeumokat és az értékbecslési módszereket, gondosan beárazta a műkincseket. A magyar múzeumi leltári számokat is tartalmazó tervben a hazai gyűjtemények több mint nyolcvan alkotással szerepeltek, ezek összértéke 1,3 millió dollárt tett ki. A kiválasztott művek között Rembrandt, Goya és Vermeer képei is szerepeltek, de a moszkvai szakértők kiszemelték maguknak Konsztantinosz Monomachosz bizánci császár 400 ezer dollárt érő koronáját is. Az NKVD-s osztagok figyelmét a pénzintézetek és közraktárak sem kerülték el, ezek széfjeit szabályos bankrablást alkalmazva berobbantották.
A hazánkból elhurcolt könyvek Nyizsnij Novgorodban vannak. Korábban a Széchenyi Könyvtár kiment és összeírta ezeket, persze csak amit engedtek – tette hozzá Voith Krisztina. Itt föllelhetőek például a Magyary-Kossa féle ritkaságok, s Kornfeld Móricnak a gyűjteménye, aki bankár volt ugyan, de megszállottan gyűjtötte a könyvritkaságokat.
2001-ben még nem volt szó arról, hogy fizetni is kell
Hajdú Éva miniszteri biztos szerint az elhurcolt értékekről több nyilvántartás is készült. Az elmúlt években Oroszországban is rendeztek kiállításokat a Magyarországról elhurcolt festményekről.
Az orosz törvények egyértelműen és világosan fogalmaznak: négy esetben lehet visszaadni műtárgyat: ha a holokauszt áldozataitól, a nácizmus áldozataitól, a Szovjetunióval háborúban nem álló hatalomtól vagy egyházi, vallási közösségektől vitték el ezeket – mondta Hajdú Éva.
Martonyi János külügyminiszterként annak idején részt vállalt a magyarországi műkincsek, főleg a sárospataki könyvek visszaadásának folyamatában. A Magyar Rádiónak nyilatkozva elmondta: 2001-ben az akkori orosz külügyminiszter határozottan megígérte a sárospataki könyvek visszaadását. Időközben aztán új kormány folytatta az erőfeszítéseket. A duma által eredetileg elfogadott törvény értelmében ezek a könyvek visszajártak – tette hozzá Martonyi – s ez „persze fölveti azt a kérdést, hogy mi van a többi vagyontárggyal, mondjuk például a Hatvany-képekkel, amelyek szintén a duma-törvény alá esnének, és amelyeket véleményem szerint szintén vissza kellene adni”.
A volt külügyminiszter elmondta: nem volt szó arról, hogy ezekért a könyvekért fizetnie kell majd a magyar államnak, bár „fölmerült az orosz fél részéről is, hogy bizonyos fokig ellentételezni lehetne ezt”. Valamilyen szimbolikus gesztus elől a magyar fél sem zárkózott el, de tárolási költségekről nem esett szó – hangoztatta Martonyi. A polgári kormány minisztere elmondta: a szárazföldi háborúk szokásairól és jogáról szóló 1907-es hágai egyezmény megtiltotta az úgynevezett zsákmányszerzést. „Senki nem fogadja el, hogy a Szovjetuniónak joga lett volna kulturális javakat zsákmányként vagy jóvátételként elvinni” – jelentette ki Martonyi.
Törvénytelen sarc?
Az InfoRádió tudósítása szerint minimálisan 1 millió 425 ezer dollárt, azaz több mint 300 millió forintot fizetett Magyarország az orosz félnek a restituciós törvény értelmében. Igaz, a törvény a jogászok szerint ellentétes a nemzetközi joggal, és Jelcin elnök többszöri alkotmányos kifogásai ellenére hagyta jóvá az orosz alkotmánybíróság.
Kormányzati forrásból az InfoRádió úgy értesült, hogy nem csak a törvényben előírt 400 ezer dollárt adja Magyarország a sárospataki kötetekért cserébe. Önkéntes hozzájárulásként a magyar fél elvégeztette a kötetek digitalizálását is, ami körülbelül 25 ezer dollárba került. Ezenkívül a Mol Rt. a frissen létrehozott oroszországi alapítványa útján közel egymillió dollárt adományozott két múzeum helyreállításához. (A korábbi közlemények szerint a Mol 950 ezer dolláros pénzügyi támogatása „a magyar állam jóakaratú gesztusa”, annak semmi köze nem volt a sárospataki könyvekhez, igaz a múzeum-támogatásokat két nappal a sárospataki kollégiumi kötetek visszaadásának várt alsóházi jóváhagyása előtt jelentették be. Az adományból támogatott –Voronyezsi területen lévő – két, egyaránt Ivan Kramszkoj XIX. századi realista festőről elnevezett múzeumot megrongálták és kifosztották a második világháború alatt. A Don-kanyarnál lévő Osztrogozsszkot a második magyar hadsereg tartotta megszállva 1942 nyarától 1943 eleji megsemmisüléséig, ezzel magyarázták a mostani magyar támogatást.)
(radio.hu, hvg.hu, Info Rádió)
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
