Hoffmann Nórának a hétfő éjszakába nyúlt szabadkorcsolyázásban egy hirtelen mozdulat következtében rögtön a program elején kiesett a hajcsatja, így a párosunknak a koreográfiát annyiban módosítania kellett, hogy arrafelé véletlenül se menjenek. Mert bizony nem lett volna szerencsés, ha rákorcsolyáznak… Szerencsére sem a csat, sem más nem okozott gondot nekik, mi több, a flamencójuk olyan jól sült el, hogy a potenciális riválisaik közül az amerikaiakat a kűrben, a franciákat pedig a végelszámolásnál is megelőzték. S mivel az originalban hatalmasat bukó kanadai lánynak ezen az estén nem a jégen akadt programja, hanem még mindig az orvosoknál, a kétszeres junior világbajnoki ezüstérmes Hoffmann Nóra, Elek Attila duó két helyet előre lépve a tizenhetedik helyen zárt. Ennél jobbra nem számíthattak, és nem is tették: „Előzetesen úgy számoltunk, hogy a sok visszatérő miatt maximum a tizenhetedik-tizennyolcadik helyre lehetünk jók, ezt szám szerint is elértük, de a programjainkat illetően is kiadtunk mindent magunkból. Vagyis ez azért mégsem igaz teljesen, mert az original inkább csak kilencven százalékosra sikerült” – értékelt a mezőny második legfiatalabbjaként mindössze huszonegy éves Hoffmann Nóra, majd hozzátette: „Igaz, azon a napon még mindig jobban jártunk, mint sokan mások! De az egészben az a vicces hogy az eddig példa nélkülien sok esés még jót is tett a sportágnak. Korábban hallatszottak olyan hangok, hogy a jégtánc kikerülhet az olimpiai programból, mert nálunk előre le vannak osztva a lapok, és egyébként is unalmasak a versenyeink. Hát, most igazán nem lehet mondani, hogy nem történt semmi!”
S mint „nem hivatalos” információként még megtudhattuk, azon a napon az öltőzőben is történt egy s más. A kötelező program után vezető olasz Fusar Poli, Margaglio duó hölgytagja nem mindennapi hisztit vágott ki annak folyamányaként, hogy partnere az utolsó emelésnél nem tudta megtartani, így jégre huppanás lett a dologból. Az olaszok amúgy Salt Lake Cityben bronzérmesek voltak, majd visszavonultak, és fél évvel az olimpia előtt jött számukra a megvilágosódás, hogy a hazai pályán némi „hátszelet” kapva most akár nyerhetnek is. Talán ha azt a bizonyos emelést előbb kezdik gyakorolni... „Ennyi idő alatt nem lehet felkészülni egy olimpiára” – jegyezte meg e kapcsán két ijesztő köhögés közepette Elek Attila, akinek december óta fáj a torka, de azért a keddi napot nem a gyógyulásra szánta: „Úgy hallottuk, hogy lehet síléceket kölcsönözni, és Nórival elhatároztuk, hogy felmegyünk a hegyekbe. Év közben ilyesmire úgysincs lehetőségünk.” Hoffmann Nóra ugyanakkor megnyugtatta az értük aggódókat, hogy nem a szlalom, vagy az óriásműlesikló-pályára mennek.
A jégtáncverseny kapcsán azt azért mondjuk el, hogy Navkáék az original után a kűrben is a legjobbak lettek, bár amikor a pontszámaikat meglátták, rögtön tudták, az ünnepléssel még várniuk kell. Tudniillik a második helyen álló amerikai Belbin, Agosto kettős utánuk következett, s főleg Kosztomarov arcára kiült némi rémület, hogy ebből még baj is lehet. De nem lett, s amikor Belbinék pontszáma is megjelent, Kosztomarov azon nyomban letörölte az arcáról a kövér izzadtságcseppeket. Navka pedig boldogon omolhatott a nyakába, de persze csak módjával, mert a sikertörténetnek némi pikantériát adva a férje az edzőjük. Az az Alekszej Zsulin, aki bő egy tizede versenyzőként Maja Uszovával két olimpián csak ezüstig és bronzig jutott, a feleségét kétségkívül jó kezekbe adta. Az ezüstérmet az amerikaiak, a bronzot az ukrán Grusina, Goncsarov kettős kapta, Fusar Poli és Margaglio pedig a hatodik helyen zárt.

Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!