Ukrajna Jóléti kerete: a számlát az európai adófizetők kapnák

Az Európai Bizottság Jóléti keret néven ismertetett terve alapján Ukrajna hosszú távú újjáépítésének és gazdasági integrációjának költségeit döntően az európai adófizetők viselnék. Siklósi Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója lapunknak arról beszélt: a terhek döntően az európai adófizetőkre hárulnának, miközben a valódi nyertesek a globális nagyvállalatok lehetnek.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével és António Costával, az Európai Tanács elnökével Fotó: Nicolas Economou Forrás: NurPhoto/AFP

Brüsszel legújabb tervezete szerint az Európai Unió magára vállalná Ukrajna újjáépítésének oroszlánrészét, és stratégiai prioritásként kezeli az ország mielőbbi bevonását a közös piacba. 

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sajtótájékoztatót tart a Brüsszelben, Belgiumban (Fotó: NurPhoto/AFP/Jonathan Raa)

Európa fizetne

Az Európai Bizottság által bemutatott, Jóléti keret elnevezésű dokumentum Ukrajna háború utáni jövőjét kívánja kijelölni egészen 2040-ig. A tervezet azonban messze túlmutat egy hagyományos újjáépítési programon: olyan átfogó gazdasági és politikai konstrukciót rajzol fel, amely alapjaiban érinti az uniós költségvetést, a tagállamok szuverenitását és Európa gazdasági erőviszonyait.

A dokumentum szerint Ukrajna újjáépítésének becsült költsége eléri a 800 milliárd dollárt. Ennek jelentős részét Brüsszel – vagyis végső soron az európai adófizetők – állnák. Az Európai Bizottság már a 2028–2034-es költségvetési ciklusban 116 milliárd dollárnyi forrást különítene el, nagyrészt vissza nem térítendő támogatásként, miközben a tagállamokat is fokozott hozzájárulásra ösztönözné egy „Marshall-tervhez hasonló” megközelítés jegyében.

A finanszírozási modell lényege, hogy az állami és uniós források viselik a kockázatot, miközben a megtérülés elsősorban a globális nagytőke szereplőinél csapódhat le. A tervezet kifejezetten a magánbefektetések mozgósítására épít: az uniós pénzek garanciaként, kockázatcsökkentő eszközként és kedvezményes hitelekként szolgálnának a nemzetközi befektetési alapok és multinacionális vállalatok számára.

Ki járna vele jól?

Ha hosszú távú újjáépítésről, befektetésekről beszélünk, akkor először is azt kell látni, hogy ki fizeti, és e szerint a program szerint ezt az európai adófizetők fizetnék

– mondta lapunknak Siklósi Péter.

A kutató szerint mindez nagy valószínűséggel hitelfelvételből történne, tekintettel arra, hogy ekkora forrás jelenleg nem áll rendelkezésre az Európai Unión belül. 

Az uniós dokumentum több ezer ukrán állami vállalat privatizációját irányozza elő, beleértve az energetikai, infrastrukturális és nyersanyag-kitermelési ágazatokat is. A stratégiai erőforrások külföldi kézbe adása hosszú távon nemcsak Ukrajna gazdasági önállóságát kérdőjelezi meg, hanem azt is felveti: az újjáépítés valódi nyertesei nem az érintett társadalmak, hanem a nemzetközi pénzügyi és ipari körök lesznek.

Siklósi Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója (Fotó: MTI/Lakatos Péter)

Azok a nagyvállalatok profitálnának ebből, akik az újjáépítésben részt vennének, és megszereznék a gyárakat, mezőgazdasági termelőeszközöket. Itt tehát az európai adófizetőktől elvett pénzen a nagyvállalatok járnának jól

– mutatott rá.

Biztonsági kockázatok pénzügyi garancia nélkül

A dokumentum feltételezi a biztonsági helyzet javulását, miközben a háború utáni stabilitás nem garantált, a védelmi kiadások nincsenek teljesen beárazva. Ha a biztonsági környezet romlik a magántőke kivonul, az állami (EU-s) finanszírozás aránya pedig ebben az esetben automatikusan megnőne.

Siklósi Péter szerint a terv egy olyan stabilitást feltételez Ukrajnában, amely jelenleg nem létezik. Ez megfelelő garanciákkal alátámasztott békemegállapodást is jelentene, ilyen azonban még nincs.

A legrosszabb eset az, hogy nem sikerül ilyen békemegállapodást kötni, de a pénzt mégis odaadják, és végül majd 10-15 év múlva az egész elveszhet. Ebben a pillanatban semmi garancia nincs arra, hogy ez nem így történik

– hangsúlyozta.

Szuverenitási kérdések és demokratikus deficit 

A források felhasználását az EU–IMF–Világbank által felügyelt KPI-rendszerhez kötik, egy nem választott „jóléti tanácsadó” és nemzetközi platformok irányítanák. Ebben a struktúrában a nemzeti döntéshozatal szerepe erősen korlátozott, a hosszú távú irányokat pedig külső szereplők határozzák meg, demokratikus felhatalmazás nélkül.

A Jóléti keret szorosan összekapcsolódik Ukrajna gyorsított uniós csatlakozásának kérdésével is.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: AFP/John Thys)

A bizottság, annak elnök asszonya és az európai parlamenti pártok is nemcsak Ukrajna EU-tagságát szeretnék, hanem annak gyorsított felvételét, akár a vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyása mellett is

– mondta a szakértő. Hozzátette: Ukrajna a csatlakozásra váró országok közül jelenleg a legkevésbé felkészült, mégis politikai döntéssel vennék fel, megkerülve a tagállami kontrollt.

Összességében a Brüsszel által meghirdetett „Vízió Ukrajna 2040-ig” egy olyan modellt vetít előre, ahol a számlát az európai – köztük a magyar – adófizetők állják, miközben a haszon döntően a globális nagytőke zsebében landol. Ez nem pusztán pénzügyi kérdés: a konstrukció súlyos szuverenitási dilemmákat vet fel, és hosszú időre meghatározhatja azt is, milyen irányba halad tovább az Európai Unió.

Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével és António Costával, az Európai Tanács elnökével (Fotó: NurPhoto/AFP/Nicolas Economou)