Kristóf Attila: Ez a szóbeszéd tovaterjedt, s nagy zavart okozott a kerületi pártirodákon, ahol eddig Tárnoki nénit MSZP-s bázisként tartották számon. (Fideszes voksára a bukmékerek kilencvenkilencszeres pénzt ígértek.) Amikor Vörös Székfű, akit a körzeti pártirodán özv. Mágocsi elvtársként, az egyik legjobb éjszakai plakátragasztóként jegyeztek, meghallotta a hírt, csöndesen elmosolyodott, mert tudta, hogy Ördöglovas hűségéhez nem fér kétség. Olyannyira nem, hogy egy csillagporos márciusi éjszakán Tárnoki néni a Vénusz-üzemanyagtól rántotthús-szagú motoros székén az ifjú baloldal aktivistáival tartott, akiknek szándékában állt minden Fidesz-plakátra horogkeresztet festeni Budalakk-kal. Az öreg hölgy jelenléte azonban lehűtötte őket, neki ugyanis az jutott eszébe: mi lenne, ha OV arcába GyF-orrot montíroznának, és a szájára rajzolnák Hiller Pisti kissé pisze mosolyát. Az így kezelt plakátok kentaurja teljes mértékben kifejezte azt, amit a szocialista ifjak éreztek OV iránt: már nem is egy szélkakas, hanem egy elszontyolodott kaméleon tekintett rájuk, aki – mily ironikus – változást ígért. „Megcsináltuk!” – pacsizott eredeti afromódra Vörös Székfű Ördöglovassal. „Takarékoskodjunk a horogkereszttel.” Tárnoki néni úgy érezte, hogy ez élete legszebb éjszakája. Az ifjak vállukon vitték haza, Mágocsi sugárzó arccal tolta utánuk a kerekes széket, elvégre is Ördöglovas az ő felfedezése volt. „No pasaran” – mondta az öreg hölgy búcsúzóul, s Vörös Székfű a központnak küldött faxában (amelybe állítólag Hiller Pityu is beletekintett) azt írta, hogy megvan a magyar Dolores Ibarurri.
(Magyar Nemzet, 2006. február 28.)
magyar honvédség
Így védi Magyarország a teljes kontinenst
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!