Krómer István: Ha nem ismernélek valamelyest személyesen, s ha nem láttam volna eddigi munkásságodban a (később többnyire karakán módon beismert) kapitális tévedések csinos kis sorozatát (lásd: 1994. őszi világvégejóslataid, vagy Orbán Viktor és az MDNP kapcsolata); ha nem tudnám, hogy tolladat rendre olyan felbuzdulások vezetik, melyek teljesen vakká és süketté tesznek az adott vezérszemponttal össze nem függő egyéb, annál sokszor akár nagyságrenddel fontosabb kérdések iránt; magam is azt gondolnám, amit annyian, egykori politikai otthonod táján: hogy eladtad magad, és egy tál lencséért kampánycélokra vesztegeted tehetségedet. Az utolsó pillanatig próbálok ellenállni annak, hogy ez a tetszetős, könnyű értelmezés a hatalmába kerítsen, miközben nagyjából azt is tudom: sziszifuszian reménytelen a próbálkozásom, hogy álláspontod módosítására bírjalak. Láttam én már, hogy senkire, még egy Kulin Ferenc-bölcsességű és -tudású barátra sem hallgatsz.
(Magyar Nemzet, 2006. február 24.)

Bécsben elszabadult az LMBTQ őrület - videó