A Szabad Demokraták Szövetségének „Korszakváltás” című választási programjában – miként a 2002-es programjukban is – jelentős részt foglal el az oktatási elképzeléseiket bemutató rész. Szlogenként „Személyiségközpontú iskolát és hatékonyan működő nyitott oktatást!” kívánnak Magyarországnak.
A személyiségpedagógia a tizenkilencedik század végén kibontakozó irányzat, a korabeli iskolákban uralkodó módszertani sematizmussal vette fel a harcot úgy, hogy a tanuló és a tanító személyiségének pedagógiai jelentőségére hívta fel a figyelmet. Az irányzat törekvései beépültek a huszadik századi pedagógiai gyakorlatba, napjainkban ezért küzdeni több mint anakronizmus. A nyitott oktatás (az angol „open education” szakszóból) azt a pedagógiai koncepciót jelöli, mely a gyermek egyéni viselkedésére, szükségleteire, tulajdonságaira való reagálást alapvetően fontosnak tartja, s ehhez időben, térben és szervezeti formában rugalmas kereteket rendel. Magyarországon már léteznek ilyen iskolák (pl. a Waldorf iskolák), azonban a külföldi, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokból származó példák azt mutatják, hogy ezek általánossá tétele az eredményesség, a minőség további csökkenéséhez vezet.
De saját elmondásuk szerint mit is örököltek a „liberálisok” 2002 – ben: „tartalmilag elavult közoktatást”, „a társadalmi különbségeket növelő iskolarendszert”, „rosszul fizetett pedagógusokat”, „rosszul felszerelt iskolákat”, „centralizált oktatáspolitikát”, „elhanyagolt szakképzési rendszert”, amely negatívumokat természetesen „kijavították”. Nézzük meg egyenként mit sikerült valójában elérniük.
Az oktatás tartalmi megújításaként bevezették az új Nemzeti Alaptantervet, ami a gyakorlatban inkább a tartalom hiányával egyenlő. A társadalmi különbségeket rögzítő, illetve növelő iskola problémájára tipikusan tekintélyelvű választ adtak, központi szabályozással tiltották meg az iskolai szegregációt és megkülönböztetést, azonban a probléma jóval bonyolultabb és mélyebb, minthogy formális intézkedésekkel meg lehessen oldani. Ugyanígy lényegében formális változás (a technikai lebonyolítás botrányain túl) a kétszintű érettségi bevezetése is, hiszen a az emeltszintű érettségi vizsga megfelel a korábbi központi felvételi vizsgának. A ciklus elején csakugyan jelentősen megnövelték a pedagógusok bérét, azonban azóta folyamatosan veszít az értékéből és 2006 elejére a pedagógus bértábla szerint a tanárok, tanítók, óvodapedagógusok többségének fizetése a diplomás átlagkereset alatt és jelentős részüknek az összes munkavállalóra vonatkoztatott átlagkereset alatt helyezkedik el. Az iskolák rossz felszereltségét egyoldalúan informatikai fejlesztésekkel igyekeztek orvosolni, így a tanítás minőségének javítását csak korlátozottan tudták elérni. Köztudott, hogy nincs olyan állami rendszer, ami egy liberális szerint eléggé decentralizált lenne, de tény, állításukkal ellentétben, hogy a rendszerváltás után Európa egyik legkevésbé központosított oktatási rendszere alakult ki Magyarországon, amit tovább lazítani nem érdemes és a szabad demokraták is inkább a centralizáció felé mozdultak el. A szakképzés területén történtek előremutató lépések, ezek azonban elsősorban az MSZP által irányított Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumhoz köthetőek, az iskolarendszerű szakképzési intézmények helyzete azonban ugyanolyan katasztrofális, mint a legtöbb közoktatási intézményé.
A „liberális” oktatásirányítás egyik fő törekvése a kompetencia alapú oktatás bevezetése, ami önmagában dicséretes törekvés, hiszen egyre kevésbé ismerjük azt a jövőt, amire a gyermekeinket fel kívánjuk készíteni, ezért létfontosságú, hogy olyan készségeket alakítsanak ki, amelyek segítségével boldogulhatnak egyre összetettebbé váló világunkban. Azonban kizárólag a kompetencia alapú oktatás egyeduralkodóvá tétele ellentmond a társadalom elvárásainak, a plurális oktatás elvének és eredményessége is megkérdőjelezhető, hiszen tények nélküli kompetenciák nem léteznek. Egyébként a Magyar Bálint említette „telefonkönyv – tanítás” csak extrém esetekben valósul meg, a szakmájuknak elkötelezett és felkészült pedagógusok természetesen alkalmazzák – szerencsére nem kizárólagosan – a kompetencia alapú oktatást.
A felsőoktatásban forradalmi gyorsasággal bevezetett bolognai folyamat célja az európai felsőoktatás ésszerű harmonizációja, tehát a célok globálisak és az ebből származó előnyök is azok, de Magyarországon egyelőre erre sem a felsőoktatás, sem a munkaerőpiac és nem utolsó sorban a társadalom sincs felkészülve.
Jelenleg az egész felsőoktatás egy „tanuló szervezet”, azonban a tanulási folyamat kudarcai mögött megismételhetetlen emberi életutak vannak, melynek felelőségét, úgy tűnik, nem érzi az SZDSZ, és erőltetett reformjaikkal, céljaikkal ellentétben a magyar felsőoktatás rövid és középtávú versenyképpességét veszélyeztetik. Az SZDSZ újra és újra elismétli „liberális válaszait” az oktatás problémáira, nem törődve azzal, hogy azok már rég elvesztették érvényességüket.
origo.hu
Ezen a középiskolai kvízen felnőttek is elvéreznek – Ön hány kérdésre tudja a választ?
