Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Botho Strauß A konfliktus című hosszú és tanulságos esszéjét közli. A szerző szerint elérkeztünk az „előkészületi társadalomba”, mely a halálraítélt szekularizált világot követő új, az iszlám elvei alapján épülő világ előszobáját jelenti.
Nem is olyan régen még 10000 euróra büntették Franciaországban Jean-Marie Le Pent, mert megjegyezte, hogy az országban nemsokára 25 millió muzulmán él majd, akik mellett a franciák lehajtott fejjel lesznek kénytelenek elmasírozni.
A liberálisok is- tekintettel a jelenlegi nyugtalankodásokra-immár megkérdezhetik, volt-e értelme az iszlám támadásokkal szemben a keresztény Európa védelmi harcainak? Az Amszterdamban és más városokban immár többségbe jutó muzulmánoknak nemsokára nem lesz szüksége a mi európai toleranciánkra. Milyen jövővel prédikálunk mi régi civil értékekről? Vaksággal vertek meg bennünket, vagy kétféle nyelvvel beszélünk? Ez utóbbi még nem is lenne csalás, hanem csak az őszinte zavarodottságot fejezné ki.
A német szellemtörténetben mindig is volt egyfajta keleti vágyakozás, például Nietzschénél, aki Martell Károlyt szidta, aki a VIII. századi arabok elleni hadjárataival megfosztotta Európát a szaracén kultúra és gazdagság áldásaitól, és megakadályozta a Nyugat boldog iszlamizálását. Kérdés, hogy ezt a mélyen gyökerező keresztényellenességét fenntartaná-e, tekintettel a dzsihadisták és szalafisták merényleteire? Elképzelhető, hiszen semmi sem kíméletlenebb és buzgóbb, mint egy anti-hozzáállás.
Ha egy németországi labdarúgópályán a fiatal törökök „disznó keresztényt” kiáltanak, akkor még az is összeomlik, aki korábban nem igazán érezte magát kereszténynek. Legkésőbb húsz év múlva fiatal keresztény focisták számos nagyvárosban a kulturális és etnikai kisebbségek közé tartoznak majd. Jó lenne tudni, hogy a többiek többségre jutván is éppen olyan érzékenyek lesznek a tolerancia és dominancia mérlegelésében.
A vallási értelemben közömbösek már nem csak maguk között vannak ebben az országban, ezért a szent érzések megsértésének is más a jelentése és jelentősége, mint a korábbi szövetségi köztársaságban. Éppen ezért Strauß azt javasolja, hogy éppen annyira védeni kellene a szakrális érzéseket, mint például büntetni a becsületsértést. Mint az gyakran leírták, az iszlám egyik legnagyobb ereje a szociális integrációs képessége. E területen rejlő előnyeit gyakran elfelejtik, ha pusztán a politikai-spirituális konfliktusokkal foglalkoznak.
Strauß szerint a gyakran emlegetett „párhuzamos társadalom” valójában egy előkészületi társadalom, mely megtanítja nekünk, akik az államtól, a társadalomtól, a nyilvánosságtól inkább függünk, mint a saját családunktól, milyen az a közösség, mely nem esik szét, nem a közönyre épül, mely szabályozza a szavak súlyát, a szociális felelősség hierarchiáját, mely összetart a szükségben és a bajban. Természetes, hogy ez a felvilágosult nyugat-európai számára maga a sötétség fészke, mert ez az élet a közösségen belüli és jól szervezett.
Mert mi nem csak egy szekularizált, de egy túlnyomóan a szellemit nélkülöző társadalomban élünk, ami nem könnyíti meg a gyakran emlegetett párbeszédet. A konfliktus feloldhatatlan, de legalább jól körülírható, és láthatóan véget vetett az „új áttekinthetetlenség” korszakának. A Nyugatot meghatározó korlátlanság, szinkretizmus és közöny válságba jutott. Talán már kimondható: már átléptünk rajta.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap kiadója Frank Schirrmacher Előkészületi társadalom című cikkében szinte tovább gondolja Strauß írását.
A mi problémánk, hogy az iszlamisták számára a nyugati kultúra puszta léte is sértésnek számít. A mérsékeltnek számító muzulmánok arab-európai ligája ugyan ezt ennyire nyíltan nem mondja ki, de jelentős részvétellel holokauszt-karikatúra versenyt hirdet. S meghirdet egy víziót, miszerint az arab nyelvet kívánják egész Európában, az ott szétszórt diaszpóra számára közvetítő nyelvükké tenni, így kötve össze őket egyetlen közösséggé, s erősítve az arab nemzet és az európai diaszpóra közötti kapcsolatokat. A kérdés csak az, hogy mit tehet ezzel szemben egy olyan társadalom, amely komolyan vitatkozik arról, hogy a nyelvét kell-e beszélni az iskolaudvarokon. Az iszlamizálódás demográfiai dinamizmusának eleinte nincs köze az értékekhez. Ez csak megtörténik. Ez meghatározza a német társadalmat, függetlenül attól, mennyire békésnek mutatkoznak az ott élő muzulmánok.
Még mielőtt elkezdenők karikírozni a szavakat, idegenellenességet és összeesküvési komplexusokat szimatolva, megjegyzendő, hogy Strauß az „előkészület” kifejezést nem a merénylet tervezése értelmében használja, hanem olyan fordulópontként, mely számos európai állam népesség -összetételét fogja az elkövetkező években érinteni. Ki alkotja a többséget és ki a kisebbséget? Ezt a kérdést, amit politikusok érthető okokból a nyilvánosság előtt nem mernek feltenni, a népesedéskutató Herwig Birg már régen megválaszolta. S itt nem csak a társadalom többségi viszonyainak megváltozásáról van szó, hanem egy alulról jövő demográfiai forradalomról is.
Itt már nemcsak a többségre jutó muzulmánok egy integrációs problémáiról van szó, hanem egyre inkább a nem bevándorolt fiatal kisebbség dezintegrációs gondjairól is. „Nem túlzás” – vélekedik Birg a 2010-2015 közötti időszakkal kapcsolatban, „hogy a nem bevándorolt belföldi lakosság a 40 év alatti korcsoportban számos tekintetben a kisebbség lesz a többi kisebbség között.” Az „előkészületi társadalom” ezután nem jelent mást, minthogy a családalapítás és társadalmi dinamizmus szempontjából döntő 20 és 40 közöttiek csoportjában egy csere zajlik le. Ez a csere, ahol a többséget a nagyvárosokban felelőtlen módon rosszul képzett bevándorlók alkotják, további jelentős társadalmi és szociális nyomást gyakorol majd a ma tízesztendős gyermekekre. A család, mely szükség és fenyegetettség esetén összetart, a nagyvárosokon belül többségében muzulmán családokból fog állni.
Ez egy alapvető átalakulási folyamat, mely nem töltene el akkora nyugtalansággal, ha már most nem tudnánk, hogy a bevándorlók, vagy utódaik növekvő száma az utóbbi években már többet profitált az iszlám integráló erejéből, mint a német társadaloméból. Ezzel egyidőben ismételten robbanásszerűen nő a fiatalok aránya a despotikusan kormányzott arab államokban. Tekintettel a demográfiai „előkészületekre”, minden értékeléstől mentesen, s Botho Strauß-szal közösen csak ezt az egyszerű kérdést kell akkor felnövő gyermekeink érdekében feltenni: jó lenne tudni, hogy a többiek többségre jutván is éppen olyan érzékenyek lesznek a tolerancia és dominancia mérlegelésében.
Bild Zeitung (bild.t-online.de)
Tegnap a kupleráj tulajdonos Gert Winkelmeier, a Baloldali Párt-PDS (PDS) képviselője kilépett a frakcióból. Az immár függetlenként tevékenykedő Bundestag-képviselő a mandátumát azonban meg kívánja tartani – tájékoztatta a lapot Bodo Ramelow, a párt rajnavidék-pfalzi csoportjának vezetője.
A PDS Bundestag-frakciója nagy többséggel ugyan felszólította a képviselői mandátumának letételére, jogi eszközökkel ezt azonban nem tudják kikényszeríteni. Winkelmeier független képviselőként havonta 7009 eurót keres, s ezen felül 3647 euró adómentes költségtérítés illeti meg. Elemzők szerint képviselőként kívánja megkeresni az adótartozását.
„Az állampolgárok érdekeit különösen a szívemen viselem“, dicséri magát honlapján Gert Winkelmeier, s ebbe beleérti a szexuális érdeklődésük kielégítését is. Winkelmeier, aki korábban a Német Kommunista Pártban politizált, majd az új baloldali formáció rajnavidék-pfalzi listavezetője lett, a Rhein-Zeitung információi szerint Neuwied városában három lakást bérel, ahol több prostituáltat is foglalkoztat. Winkelmeier most szeretné eladni a kupit, a neuwiedi önkormányzat ugyanis felszólította, hogy számolja fel a bordélyt.
origo.hu
Deutsch Tamás: Manfred Weber politikai védelmet biztosít az Európai Parlamentben Magyar Péternek
