A Magyarországi Unitárius Egyház választási nyilatkozata

Kedves Unitárius Testvéreim!

A Magyarországi Unitárius Egyház magasztos hitelveinek szellemiségében tisztelettel és szeretettel fordulok híveinkhez a 2006. évi parlamenti választások alkalmából, szem előtt tartva hazánk, társadalmunk és egyházunk jövőjét. „Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk!” Zsid: 10,39

Őszinte szeretettel és örömmel köszöntelek mindnyájatokat, és a zsoltáríróval mondom: segíts most Uram, mert ha népünknek valaha is volt szüksége segítségre, úgy most létünk legmélyebb tudatával érezzük, hogy szükségünk van megtartó erődre, és egységbe tömörítő szeretetedre. Magyarságunk és hitéletünk mélypontra került, de nem volnánk Istenhívő áldott keresztények, ha csak egy percig is engednénk, hogy a kétségek úrrá legyenek rajtunk. Éppen ezért meg kell, mutassuk nem csupán a világnak, hanem inkább önmagunknak, hogy ha kicsik is vagyunk, ha kevesen is vagyunk, de nem vagyunk erőtlenek. 438 éves történelmi múltunk, küzdelmes jelenünk a bizonyság, hogy bárhol a világban, a hazánkról leszaggatott részeken is kivettük a részünket abból a hatalmas műből, amit a kereszténység kultúrtörténelemnek nevez. Mi egy olyan népnek vagyunk fiai és leányai, akik ezer éve azt hangoztatjuk, hogy: „mi testvérek vagyunk mind emberek, törvényünk egy, a szeretet, célunk is egy a munkában, boldog föld Isten országa”. Aki hitvallását, így tudja megfogalmazni, az jobban odafigyel testvérére, az emberre, a rokonra, a jó barátra. De sok testvérünket áldatlan kezek elszakítottak a hazától, aminek az lett a következménye, hogy szülők szakadtak el gyermeküktől, unokájuktól, a testvérek a testvérüktől, a rokonok a rokonoktól, hogy határon túli magyarjaink és utódaik tömegesen vándorolnak ki, s a menekülés riadalmát nem csitítja sem élet, sem halál, sem az imádságos kezeket idéző gótikus templomaink tornyai, sem a kopjafás temetők, sem a kínnal és verejtékkel felépített családi házak. Határon túli múltunk Európa és a világ múltjának is része, és ez ma már tény és bebizonyosodott valóság.

Sajnálatos módon fájdalommal tapasztaljuk, hogy manapság a magukat világmegváltónak kikiáltó szervezetek nem csupán kintről, de főleg bentről bomlasztják nemzeti és hitbeli egységünket. Ezért van szükség, hogy mindenki elmenjen szavazni, és lelkiismeretének engedelmeskedve válassza a legmegfelelőbbet, aki biztosíték lehet a keresztény értékrend megvalósítására, nemzeti értékeink megtartására, egyházi ingatlanjaink mielőbbi rendezésére, a hitélet zavartalan gyakorlására, és a határon túli testvéreink nemzeti identitásának megtartására.

Jelenünk nehéz, mert szomorúvá teszi a múlt, de hisszük, hogy kereszténységünk igazi kereszténység, segítő és önfeláldozó, egymásért élő kereszténység, mert az Jézus evangéliumából táplálkozik. És mi nem a meghátrálás és a feledés emberei vagyunk, hanem a hitéi, hogy továbbra is életünk legyen, hitünk legyen és egységes jövőnk legyen.

Budapest, 2006. március 18. Rázmány Csaba unitárius püspök