– Mi a döntő különbség a két rendszer között?
– Amerikában és Nagy-Britanniában a könyvesboltok megvásárolják a terjesztőtől a köteteket, így sokkal inkább érdekeltek abban, hogy el is adják őket. Általában tíz százaléknyi a bekalkulált remittenda, amit nem a terjesztőnek és nem is a kiadónak adhatnak vissza, hanem egy másik hálózat jóval az eredeti ár alatt fogja eladni.
– A könyvdiszkontok nálunk is működnek.
– De még mindig általános a gyakorlat, hogy a könyvek nagy részét bizományban veszi át a kereskedő, a jutaléka viszont sokkal alacsonyabb, mint az angolszász rendszerben. Nincs igazi kockázata, de nem is töri össze magát, hogy eladja a könyvet. Nem talál ki akciókat, kisebb rendezvényeket, hogy felhívja a figyelmet rá, és kelendővé tegye a saját eszközeivel. Amerikában nagyon rövid ideig számít egy könyv újdonságnak, már néhány hét után bekerül az olcsóbb könyvek közé. Angliában a remittenda-árusító hálózatoknak nagyon komoly szervezete van, hatalmas, több napos vásárokat rendeznek.
– Önök angol, német és francia nyelvű könyveket árulnak. Ilyen hálózatoktól szerzik be a könyveket?
– Részben. Részben pedig használt könyveket veszünk.
– Ha megveszik a könyveket, akkor el is kell adniuk. Milyen sajátos lehetőségei vannak ma erre egy idegennyelvű antikváriumnak?
Minden évben könyves roadshow-kat rendezünk az egyetemeken, főiskolákon. A felsőoktatási intézmények könyvtárainak könyvvásárlási utalványt nyújtunk át, az intézmény pedig ingyen, vagy helypénzért biztosítja, hogy kedvezményes könyvvásárt rendezhessünk. Ezek az akciók évente nyolcvan napon át zajlnak a legkülönbözőbb városokban. Az ELTE könyvtára számára minden évben ajándékozunk könyveket, de jó a kapcsolatunk a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel, és Károli Gáspár Református Egyetemmel, és a Veszprémi Egyetemmel is.
– Milyen könyveket vesznek ma idegen nyelven a diákok?
– Az olyan intézményekben, ahol bölcsészkar is működik, megveszik a klasszikus és kortárs szépirodalmi, történelmi könyveket is, ahol nincs, ott inkább a szakszótárak, szakkönyvek, esetleg a bestsellerek és sci-fik fogynak. Néha kellemes meglepetés ér minket is, az arra járó egyetemi oktatókat is: a hallgatók olykor olyan irodalmi műveket is megvásárolnak, ami nem kötelező tananyag. Azt viszont elszomorítónak tartom, hogy az idegen nyelven tanulók nagy része a jelek szerint nem érdeklődik az adott ország kultúrája, történelme iránt.
– Magyarországon élő külföldiek is vásárolnak önöknél?
– Sokan keresik anyanyelvükön például híres magyar írók, költők műveit.
– Ki tudják elégíteni ezeket az igényeket?
– Néha német, osztrák partnereinknél rábukkanunk egy-egy magyar szerzőre: német nyelvű Móricz, Krúdy vagy Németh László kötetre. József Attilát több nyelven is megtaláltuk már, de az érdeklődés sokkal nagyobb, mint a választék.
Esterházyt úgy emlékszem, németre és angolra is fordítottak, Kertész Imrét, Nádast is lehet németül olvasni.
– Amikor régebben beszéltünk, különféle rendezvényeket is terveztek a könyvesboltban.
– Most már túl sok a könyv ahhoz, hogy itt gyűljenek össze az érdeklődők. Amikor az utolsó Harry Potter kötet mindenhol a világon ugyanazon a napon és ugyanabban a percben megjelent, nem akartuk, hogy a rajongók hajnali egyig kint várakozzanak az üzlet előtt, inkább rendeztünk nekik itt az udvaron egy kis jelmezes műsort. Az állatkertből pedig meghívtunk egy állatgondozót, aki elhozott egy baglyot és egy kígyót, és a két állatról beszélgetett a rajongókkal. Gondoltunk arra is, hogy inkább egy másik helyszínen rendezünk majd író-olvasó találkozót Bob Denttel, aki Budapest környékén él, és az 1918 óta Londonban megjelenő Blue Guide sorozat aktuális részeit írta Budapestről és Magyarországról.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
