Schillinger Attila: Az vesse az első követ a hazai politikai erőkre, aki nem ért egyet azzal, hogy szavazókat kívánnak meggyőzni. Ehhez minden mozdítható erőforrást igénybe is vesznek. Beleértve a többnyire angolszász iskolából származó, direktmarketing-hívő tanácsadókat is. Innen már csak egy lépés, hogy a modern technológia által lehetővé tett eszközöket mi, magyarok is importáljuk. Hogy 2006-ban ez megtörténik-e? A napokban nyilvánosságra került kezdetleges exceltáblák nem erre utalnak. Megláttuk viszont a jéghegy csúcsát. Megéreztük a választási kampány technikai forradalom szelét. Nem polgárháború ez, hanem harc a polgárok adataiért. Mert ami Amerikában megvásárolható, nyilvántartható, az itt nem létezik, nem elérhető, vagy ne adj’ isten! illegális is. Igaz, a személyiségi jogok védelmezői még az angolszász államokban is új Big Brothernek nevezik, sőt egyenesen orwellinek titulálják a modern adatbázisrendszereket. Érvelésük szerint a kereshető adatbázisok nemcsak a választók szegmentálására alkalmazhatók, hanem az üzenetek és az ígéretek perszonalizálására is. Azt vetik a pártok szemére, hogy a célzott direkt marketing kiüresíti a nyílt vitákat, és lehetetlenné teszi, hogy a választópolgárok egyenlő eséllyel jussanak információhoz, amely szavazataik alapját képezi. A politikusok abban lesznek érdekeltek, hogy ne a tömegek előtt mondják el valódi programjukat, hanem differenciáltan, lokalizáltan juttassák azt el a meggyőzhető választókhoz. Forradalom ez vagy falanszter? Még Európa sem döntötte el, nemhogy a magyar közélet. A választás egyszerű: vagy a technológia terjedését kell korlátozni, vagy a jogszabályokat kell módosítani. Április 9-ig megregulázzuk egymást, miközben mindenki igyekszik adatbázisainak kitalálni valami blikkfangos, 2010-es márkanevet.
(Magyar Nemzet, 2006. március 29.)
origo.hu
Az SZFE lázadásának öröksége és a „kegyetlen színház” hatása
