Lapunk birtokába jutott dokumentumokból kiderül: a többmilliárdos követeléshez, amely 2004-es árfolyamon számolva 14,1 millió eurót tett ki, 500 millió forintért jutott hozzá a Leisztinger-féle társaság. A Magyar Nemzeti Bank 1985-ben, majd azt követően részletekben helyezett betéteket az akkor még testvéri szocialista kubai állam nemzeti bankjába. Kuba azóta többször is megerősítette a magyar állami szerveknek a követelés jogosságát, bár a tárgyalások odáig nem jutottak, hogy a több mint hétmilliárd forintnak megfelelő összeget vagy egy részét is átutalja a Magyar Nemzeti Banknak, illetőleg a Magyar Követeléskezelő Rt.-nek.
A Magyar Nemzeti Bank 2001-ben pályázat útján értékesítette a követelést a szintén állami tulajdonú, a Magyar Fejlesztési Bank felügyelete alatt álló követeléskezelőnek.
Ezt követően 2004-ben írt ki nyílt közbeszerzési eljárás helyett meghívásos pályázatot az MKK, amelyre három jelentkező céget hívtak meg. Közülük esett a választás a Magyarország egyik leggazdagabb üzletemberének érdekeltségébe tartozó Forrás Rt.-re. A követelés vételárát ugyan minimum 870 millió forintban határozta meg a követeléskezelő részvénytársaság, ám mégis nyertesnek választotta ki a Leisztinger Tamás által fémjelzett cég 500 millió forintról szóló ajánlatát. Lapunk szerette volna megtudni a Forrás Rt.-től, hogy végül nekik mennyi pénzt fizetett a kubai fél, vagy tovább értékesítette-e egy újabb magántársaságnak a betétkövetelést, ám a társaságnál azt a választ adták, hogy nem vettek meg követelést a Magyar Követeléskezelő Rt.-től. Utóbbinál viszont azt a tájékoztatást kaptuk Rosenthal Zoltán vezérigazgatótól: a banktitokra vonatkozó szigorú szabályokra tekintettel mindössze annyi mondható el, hogy a Magyar Követeléskezelő Rt. a 2002 októberében általa megvásárolt követelést pályázati úton értékesítette 2004 második felében. „A pályázati kiírásban feltételként szerepelt, hogy a követelés kötelezettje az átruházáshoz hozzájárulását megadja, amely megtörtént. A követelés tulajdonjoga a teljes vételár megfizetésével 2005 januárjában szállt át. Társaságunknak a követelés átruházását követően a kötelezettel további kapcsolata nincs.”
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése