Magyarország nem pannon puma, csak pannon kiscica – mondják a szerzők –, amely messze a lehetőségei alatt teljesít, szétszakadó szerkezetű, pazarló, „zömmel jövőfelélő szemléletű politikai osztállyal terhelt közösség”.
A magyar gazdaság gyengeségeit pontokba szedve a szerzők elsők között említik, hogy a multik által generált exportszektor egyre jobban elszakad a magyar gazdaság többi részétől, vagy hogy az alacsony hozzáadott értéket nyújtó ágazatok lassan nőnek, az élelmiszer- és könnyűipar tönkremegy, az építőipar stagnál, mert „az alacsony szakképzettségű és termelékenységű hazai munkaerő túl drága, részben a minimálbérek felelőtlen növelése, részben az öncélú oktatási és szakképzési rendszer miatt”.
A cikk szerint a túlsúlyos, paternalista állam elnyomja és torzítja a magyar gazdaságot”, és az így elvont jövedelemből silány produktumokat állít elő az állam, ebből következőleg a mai viszonylagos jólét a jövö nemzedékeinek terheit növeli.
„Magyarország az ezredforduló tájékán letért az egyensúlyőrző, ezért fenntartható, exportvezérelt, beruházások által fűtött, magas színvonalú gazdasági növekedés útjáról. Ez történelmi hiba volt. Az 1996 és 2000 közötti időszakot jellemző gyors növekedés fényes bizonyítéka annak, hogy az 1995-ös stabilizáció nem volt hiábavaló: a magyar gazdaság igen rövid idő alatt visszanyerte nemzetközi versenyképességét, ami hazánk XX. századi történetében páratlan exportbővülést eredményezett. Tartós jólétet pedig nyilvánvalóan nem hitelekre, hanem csakis tartós hazai teljesítménynövekedésre lehet alapozni. Az újabb stabilizáció tehát azért szükséges, hogy a magyar gazdaság és társadalom kiszabaduljon az állam fogságából, növekedési energiáit ne kösse le az állam, a belföldi és külföldi erőforrásokat saját építésére legyen képes felhasználni.
Az újabb stabilizációt addig kell végrehajtani, amíg a belföldi és a külföldi hitelezők még hajlandók finanszírozni a magyar gazdaságot és az államháztartást” – írja a Bokros, Bauer, Csillag, Mihályi négyes.
Az írásban arra is javaslatokat tesznek, milyen intézkedéseket szükséges a leghamarabb megtennie a kormánynak. Első lépésként azt ajánlják, hogy az áfakulcs 2006. július 1-jétől egységesen 20 százalék legyen. A szerzők szerint meg kell szüntetni minden fogyasztói ártámogatást, legelőször is a gázárét, de e sorsra ítélnék a lakáshitelek kamattámogatását is, mert az főleg a „bankokat hízlalja”. Felemelnék a munkavállalók egészségbiztosítási járulékát a mai 4 helyett 8 százalékra, sőt, szerintük helyes lenne, ha ennyit minden magyar állampolgár alapdíjként fizetne. Mint azt Bokros már többször kifejtette, s most is megerősítik: az új tanévtől be kell vezetni a felsőoktatási tandíjat is.
A cikk szerint egyébként hat területen van szükség a változások kritikus tömegére: a gyógyításban, az oktatásban, a közigazgatásban, mindezt keresztbemetszve az önkormányzati rendszer megváltoztatásával, és alátámasztva a közteherviselés (adórendszer) és a szociális támogatások reformjával.
origo.hu
„Félsz már?" – Kulja megfenyegette Takács Péter kolléganőjét
