Dési János: A legjobb, a friss, ropogós mandátummal a zsebben vonatozni föl Pestre és közben a lapokban azt olvasgatni ki jutott be. Ennél már csak azok listáját jobb böngészni, ki bukott el.
Itt van rögtön ez a Doszpot Péter gyerek – mondja Menyus. A gyilkosokat ügyesen elfogdosta, jól szerepelt a tévében – fontos az ám, tudom én mi most a dörgés, nehogy már öregembernek nézz. Aztán a főnökei, ahelyett hogy örültek volna, végre egy rokonszenves rendőr, tessék tapsikolni neki, hogy stúdióból stúdióba hurcolják, majd a zsarukat is megkedvelik tán a népek, de inkább irigykedtek rá és kiutálták. Le is csapott az ifjúra a politika. Jó lesz ide, gondolták. Aztán kölcsönösen kiderült, hogy nem. A parlament unalmas nagyüzem ám. Hallgatni azt a sok hosszú felszólalást, értelmes képet vágni, ha úgy érzed, téged mutat a kamera, vezényszóra a gombot nyomkodni, juj. Jobb lesz neki máshol. Vagy Kosztolányi Dénes. Nehogy azt mondd, hogy a pitonos. Persze, valahol azzal, a tréfásnak vélt nyilatkozattal állt elő, hogy a pitonjaival a szocialista képviselőkről elnevezett egereket eteti meg, és azóta is ezt dörgölik az orra alá. Pedig ültem vele egy bizottságban, rendes fiú az, tud dolgozni. Esze is van, csak éppen egyszer eljátszotta azt a szerepet, amit valami cinikus felettese írt neki, és ez lett a vége.
(Népszava, 2006. április 28.)
origo.hu
Perzselő a kánikula, megdőlt a melegrekord
