Ötvös Zoltán: Nem értem, miért kell kivárni a katasztrófákat ahhoz, hogy az éppen szükségesnél többet költsenek a kormányok a gátakra? Illetve értem. Ez a magyar virtus lényege. Mi ilyen kockáztatók vagyunk. Keressük az izgalmakat. Mi azt szeretjük, ha a fülünkből az adrenalin, kertünkben pedig a Tisza vagy éppen a Duna folyik. És hogy az örömünk fokozódjék: negyvenegy év után újra egyszerre árad a Tisza és a Duna!
(Népszabadság, 2006. április 3.)

Tiszta vizet öntünk a pohárba – ennyibe kerül egy lángos a Balatonnál