Sztankóczy András: Bánó András közli a modern demokráciák történetében közszolgálati televízióban még soha el nem hangzott mondatot: „Ön kérte, hogy szeretné ezt a szónoklatot egyfolytában elmondani, és megkért arra, hogy én ne szakítsam félbe, úgyhogy tessék parancsolni, a lovagiasság szabályai szerint eleget teszek a kérésnek.”
És valóban, a neves építész egy ötperces beszédben részletezi, miért kell a második fordulóban a Fideszre szavazni. Félreértés ne essék: nem Makoveczről van szó, és még csak nem is arról, amit mond. Bár a társadalom többsége aligha ért egyet az általa kifejtettekkel, Makovecz nem mond semmi olyat, amit egy demokráciában ne lehetne közölni – egy interjúban. De nem egy olyan ismeretlen műfajban, amelynek rokonai a Hyde park, a Benne leszek a tévében! és a fizetett politikai hirdetések háromszögében keresendők. E három közül egyébként csak az utóbbinak van helye a közszolgálatban, de a nevéből következően kizárólag anyagi ellenszolgáltatás fejében. Tehát minden rendben, hogy ha rövidesen az organikus építészet jegyében alakul át a Nap-kelte stúdió belső díszlete, esetleg fatornyok jelennek meg az Angol utcai épület tetején. Ha viszont nem, akkor a látottak nem értelmezhetők másként, mint a Nap-kelte balliberális elfogultságának túlkompenzációjaként, egyszersmind a műsor szervilitásának újabb csúcspontjaként.
(Magyar Hírlap, 2006. április 20.)

Brutális képek a helyszínről: esetkocsi vitte kórházba a közútkezelőbe fékezés nélkül becsapódó sofőrt