Neues Deutschland (nd-online.de)
Az egykori NDK-s pártlapban, a ma már szocialista napilap felirat alatt megjelenő orgánumban Susan Zimmermann A gyilkosság nem lehet jogos című, budapesti keltezésű cikkében háborog a Legfelsőbb Bíróság ítéletén, amelyben felmentette Kristóf László csendőrt a Ságvári-perben. A szerző hosszadalmas, ténybeli tévedésekben hemzsegő írásában úgy véli, a Legfelsőbb Bíróság ítélete az eddig meglévő antifasiszta konszenzus felrúgását jelenti.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Lars-Broder Keil „Alávaló kampány” című írásában foglalkozik az egyre inkább elszemtelenedő Stasi-munkatársak agresszív fellépésének vélhető okaival.
A régi Stasi-káderek gátlástalan fellépése megriasztotta a közvéleményt – állítja a lap. A történész Hubertus Knabe azonban már nem először találkozik az egykori Stasi-munkatársak tömeges és militáns fellépésével. Knabe, aki az egykori Stasi-börtönből kialakított hohenschönhauseni emlékhely vezetője az „apró tabudöntések” politikájáról beszél, és az egykori káderek között megerősödő érzésről, hogy immár nem kell rejtőzködniük, sőt támadólag képviselhetik elgondolásaikat. Álláspontjuk népszerűsítésében a lehető legtermészetesebben használják a sajtó és véleményszabadság előnyeit, amely ellen korábban a leghatározottabban harcoltak.
Knabe számára az egykori elkövetők szervezett fellépése a kétkötetes, „A biztonság. Az Állambiztonsági Minisztérium (MfS) elhárító munkájáról” című tanulmány 2002-es megjelenéséhez köthető. Ebben egykori Stasi-tisztek vallanak a munkájukról. A könyv alaptézise: az MfS csak a törvény és a jog alapján tevékenykedett, ezért semmit sem lehet a szemükre vetni. A veteránok – ahogy a tanulmánykötetből is kiderül – kiválóan értenek még most is a dezinformációhoz. Egyesületüknek olyan jól hangzó nevet adnak, mint például a „Polgári jogok és emberi méltóság védelmi társaság”. Az interneten egy „Belső bizottság az MfS története kritikus elfogadásának támogatására” című csoport aktivizálja magát, amely mindenkit megtámad, aki bírálni merészeli a Stasit. Ezen felül leveleket küldözgetnek a képviselőtestületeknek, ahol a régi káderek fellépésüket a „történelmi igazság megvilágításaként” emlegetik. Az iskolákat felszólítják, hogy az osztályok többé ne látogassák a hohenschönhauseni emlékhelyet, ott ugyanis „alávaló kampányt” folytatnak. Állandóan a 30 ezer MfS tisztviselő ellen folytatott nyomozási eljárásra hivatkoznak, amelyből csak néhány tucat ért véget pénz- és börtönbüntetéssel.
Knabe szerint ez jelenség a politikai klímaváltozást is jelzi: attól tart, hogy a rezsim jogtalan mivoltának folyamatos tagadása különösen a fiatalok esetében hullhat termékeny talajra. A történész szerint a régi káderek immár minden szégyenérzet nélküli fellépése a fordulatot követő hibákra vezethető vissza. A szövetségi köztársaságnak sokkal világosabbá kellett volna tennie, hogy az MfS egy bűnös szervezet volt, fogalmazott Knabe. Ehelyett a kiegyezéssel próbálkoztak, s jogállami eszközökkel kívánták a bűnöket feldolgozni. Most bosszúlja meg magát a „jogállam bársonyossága” – vélekedik Knabe.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin „Pénzügyi szempontból felelőtlen” címmel készített interjút a Nobel-díjas közgazdásszal, Joseph Stiglitzcel, aki szerint egybillió dollárba is kerülhet Washingtonnak az iraki kaland. A közgazdász szerint ez még az optimista variáció, hiszen 2010-es kivonulással számol, míg ha erre csak 2015-ben kerülne sor, akkor a költségek elérhetik a 2,239 billió dollárt.
A kormány hivatalos becslései szerint az iraki kaland költségei 50-ről 250 milliárd dollárra emelkednek. A kongresszus költségvetési irodája szerint a pénzügyi kaland legalább 500 milliárdba kerülhet. Ugyanakkor a kormányzati adatok nem tartalmaznak minden kiadást, például a tavalyi évben a hadműveleti költségek 20 százalékkal emelkedtek. Washingtonnak lényegesen több pénzt kell költeni a katonák toborzására, szolgálatban tartására – valamint a sebesült veteránok orvosi kezelésére. Azonban, ha a közgazdasági költségeket is hozzászámoljuk, akkor igen visszafogott számítások közepette is egybillió dolláros kiadásoknál tartunk – véli Stiglitz. Ezt érdemes összevetni az első Öböl-háborúval, amit az Egyesült Államoknak majdnem haszonnal sikerült befejeznie.
Stiglitz szerint a hivatalos számokban nincsenek benne a hosszútávú kiadások sem, mint például a súlyosan sebesült katonák életben tartása, melynek hihetetlenül nagyok a költségei. Eddig mintegy 17 ezer sebesült katona érkezett vissza Irakból, ötödük súlyos fej és agysérüléssel. Még az 500 milliárd dolláros becslés sem tartalmazza az ő ápolásukat. Egy ilyen veterán élethosszig tartó ápolása mintegy 4 millió dollárra tehető, csak e csoport által okozott költségeket hosszabb távon összesen 35 milliárdra teszik. Stiglitz állítja, a sérülések jelentős része elkerülhető lenne, ha a hadügyi tárca nem garasoskodna és jobb felszereléssel küldené harcba a csapatokat.
A Nobel-díjas közgazdász szerint a jelenlegi olajárakból öt-tíz dollár az iraki háború számlájára írandó. Stiglitz állítja, nem igaz az a közvélekedés, miszerint az egész amerikai gazdaság profitálna a háborúból. Stiglitz nem ismer Bush texasi olajvállalkozó baráti körén kívül másokat, akik igazán nagy hasznot húznának a háborúból.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Jordan Mejias Csak a patriarchátus mentheti meg az emberiséget című cikkében ismerteti Phillip Longman legújabb tanulmányát, aki egy minden eddiginél konzervatívabb korszakot jövendöl. Longman a Foreign Policy legfrissebb számában foglalkozik az északi félteke fogyásának várható következményeivel.
Longman számára a patriarchátus olyan értékkonzervatív üzem, amely a férfiakat nemcsak arra kötelezi, hogy házasodjanak, hanem arra is, hogy megfelelő társadalmi helyzetű nőt vegyenek feleségül. Mivel ez a késztetés számos más, „a kellemes életre vonatkozó férfi vízióval” is konkurál, ezért ez ciklikusan jelentkezik. Ez olyan kulturális hajtóerőt jelent, amely garantálja a magas születési arányszámot a jómódú csoportokban is, s így maximalizálja a szülők gyermekekbe történő befektetését. „Egyetlen fejlett civilizációnak sem sikerült, hogy patriarchátus nélkül hosszabb ideig fennmaradjon” – fogalmaz a tanulmányban.
Longman a patriarchális társadalmi modell sikerét a kulturális evolúcióra vezeti vissza, ami lehetővé teszi a populáció növelését, így a hatalom és a befolyás fokozását is.Aki képtelen volt a népesedési versenyben maradásra, annak vége lett és feloldódott a győztes populációban. A patriarchátus, populáció és a hatalom kapcsolatát Longman rendkívül fontosnak tartja jelen korszakunkban, amikor ismét a ciklus konzervatív fázisa következik.
origo.hu
Új szóviője lett a Fidesz-frakciónak: Ibolya Csenge Gabriella
