A parkolási díjjal kapcsolatos alapvető kérdéseket törvénynek kellene rendeznie. Hosszú távon ugyanis aligha megoldás, hogy mondjuk az út egyik oldalán várakozó gépkocsi ütemben tartójára más szempontok érvényesek, mint a szemközti oldalon – ám egy másik önkormányzat területén – álló gépjármű gazdájára – írja a Világgzadaság.
Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy a pótdíj felső határát a bevétel mértékében érdekelt önkormányzat maga állapíthatja meg. A kusza szabályozás következménye is, hogy a perekben eltérő a bírósági gyakorlat – tűnik ki a Fővárosi Ítélőtábla a napokban, a Bírósági döntések, tárában is megjelent vitaanyagából.
Az ítélkező fórum szerint a parkolási társaságok gyakorlata nem segíti elő a másik fél teljesítését. A felek közti polgári jogviszonyban nem érvényesül a jóhiszeműség, a tisztesség, az együttműködés követelménye. A parkolni akaró többnyire kiszolgáltatott a parkolási társaságnak, amely általában vélelmezi a másik fél rosszhiszeműségét.
Nemcsak a társaság, hanem több bíróság sem fogadja el a perekben azt a kötelezetti érvelést, hogy nem kapta meg a fizetési felszólítást. Pedig az üzemben tartó nem feltétlenül szerez tudomást fizetési kötelezettségéről ; a szélvédőre helyezett felszólítást akár a szél is elfújhatja. Ezért – a fizetésre előírt 30 nap eredménytelen elteltét követően – joggal tarthatna igényt egy értesítésre, lehetőséget kapván arra, hogy kamatok nélkül rendezhesse tartozását. A parkolási társaságok gyakorlata, az évekkel később indított eljárás viszont lehetetlenné teszi, hogy a kötelezett kimenthesse magát. Nem várható el ugyanis tőle, hogy évekig gyűjtse és őrizze a parkolási bizonylatokat – szögezi le az ítélőtábla.
A parkolási társaságok által előszeretettel hangoztatott álláspont, hogy a bizonyítási teher az ellenfélre hárul. Ezt több bíróság is elfogadja. A Fővárosi Ítélőtábla ellenben azt hangsúlyozza: a felek egyenrangúak. Polgári – és nem hatósági! – jogviszonyban állnak egymással. Ennélfogva mindkét félnek azt kell bizonyítania, amit állít. A parkolási társaságot egyáltalán nem menti fel a bizonyítási kötelezettség alól az, hogy díjérvényesítési jogát az önkormányzattól származtatja. A parkolási társaságok sokszor elegendő bizonyítéknak tartják a számítógépes rendszerük adatait, mondván, az zárt, így a tévedés lehetősége elenyésző. Az ítélőtábla véleménye ugyanakkor az, hogy a társaság zárt rendszere a parkolóőr által – alappal vagy alaptalanul – bevitt adatakot őrzi meg. Így önmagában az a tény, hogy a parkolóőr által a kézi számítógépbe betáplált adatok megegyeznek a gépjármű-nyilvántartási rendszerben szereplő adatokkal, még nem bizonyítja, hogy az adott gépkocsi ténylegesen a megjelölt helyen és időben parkolt.
A pótdíjak mértéke – a szabálytalan parkolástól eltelt idő függvényében – kiugróan növekszik. A bevételben érdekelt fél vajon korlátozás nélkül jogosult-e a szolgáltatás díjának, illetve pótdíjának meghatározására – veti fel okkal az ítélkező fórum.

A Szlovák Közegészségügyi Hivatal továbbra is zárva tartja a párkányi strandot, a helyiek fellázadtak