Törvénytelen állapotok a parkolási díj körül

A parkolási társaságok által előszeretettel hangoztatott álláspont, hogy a bizonyítási teher az ellenfélre hárul. Ezt több bíróság is elfogadja. A Fővárosi Ítélőtábla ellenben azt hangsúlyozza: a felek egyenrangúak. Polgári – és nem hatósági – jogviszonyban állnak egymással.

MNO
2006. 04. 19. 7:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A parkolási díjjal kapcsolatos alapvető kérdéseket törvénynek kellene rendeznie. Hosszú távon ugyanis aligha megoldás, hogy mondjuk az út egyik oldalán várakozó gépkocsi ütemben tartójára más szempontok érvényesek, mint a szemközti oldalon – ám egy másik önkormányzat területén – álló gépjármű gazdájára – írja a Világgzadaság.

Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy a pótdíj felső határát a bevétel mértékében érdekelt önkormányzat maga állapíthatja meg. A kusza szabályozás következménye is, hogy a perekben eltérő a bírósági gyakorlat – tűnik ki a Fővárosi Ítélőtábla a napokban, a Bírósági döntések, tárában is megjelent vitaanyagából.

Az ítélkező fórum szerint a parkolási társaságok gyakorlata nem segíti elő a másik fél teljesítését. A felek közti polgári jogviszonyban nem érvényesül a jóhiszeműség, a tisztesség, az együttműködés követelménye. A parkolni akaró többnyire kiszolgáltatott a parkolási társaságnak, amely általában vélelmezi a másik fél rosszhiszeműségét.

Nemcsak a társaság, hanem több bíróság sem fogadja el a perekben azt a kötelezetti érvelést, hogy nem kapta meg a fizetési felszólítást. Pedig az üzemben tartó nem feltétlenül szerez tudomást fizetési kötelezettségéről ; a szélvédőre helyezett felszólítást akár a szél is elfújhatja. Ezért – a fizetésre előírt 30 nap eredménytelen elteltét követően – joggal tarthatna igényt egy értesítésre, lehetőséget kapván arra, hogy kamatok nélkül rendezhesse tartozását. A parkolási társaságok gyakorlata, az évekkel később indított eljárás viszont lehetetlenné teszi, hogy a kötelezett kimenthesse magát. Nem várható el ugyanis tőle, hogy évekig gyűjtse és őrizze a parkolási bizonylatokat – szögezi le az ítélőtábla.

A parkolási társaságok által előszeretettel hangoztatott álláspont, hogy a bizonyítási teher az ellenfélre hárul. Ezt több bíróság is elfogadja. A Fővárosi Ítélőtábla ellenben azt hangsúlyozza: a felek egyenrangúak. Polgári – és nem hatósági! – jogviszonyban állnak egymással. Ennélfogva mindkét félnek azt kell bizonyítania, amit állít. A parkolási társaságot egyáltalán nem menti fel a bizonyítási kötelezettség alól az, hogy díjérvényesítési jogát az önkormányzattól származtatja. A parkolási társaságok sokszor elegendő bizonyítéknak tartják a számítógépes rendszerük adatait, mondván, az zárt, így a tévedés lehetősége elenyésző. Az ítélőtábla véleménye ugyanakkor az, hogy a társaság zárt rendszere a parkolóőr által – alappal vagy alaptalanul – bevitt adatakot őrzi meg. Így önmagában az a tény, hogy a parkolóőr által a kézi számítógépbe betáplált adatok megegyeznek a gépjármű-nyilvántartási rendszerben szereplő adatokkal, még nem bizonyítja, hogy az adott gépkocsi ténylegesen a megjelölt helyen és időben parkolt.

A pótdíjak mértéke – a szabálytalan parkolástól eltelt idő függvényében – kiugróan növekszik. A bevételben érdekelt fél vajon korlátozás nélkül jogosult-e a szolgáltatás díjának, illetve pótdíjának meghatározására – veti fel okkal az ítélkező fórum.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.