Uj Péter: Tán még Keleti György is kiábrándul az ufókból

Uj Péter: De már csak tizenegyet kell aludni, és akkor.
És akkor?
Onnantól majd az, aki eddig sunyított az Empire State Buildingnél magasabb költségvetési hiányról, hirtelen szimpatikus, szemüveges kis Peter Parkerből félelmetes erejű Pókemberré vedlik át, és megszorít, rendbe rak, reformál, népszerűtlenkedik, még júniusig bevezeti az eurót, de még a válogatottat is kijuttatja a focivébére. Persze.
(És lesz orosz-magyar nanotechnológiai centrum Miskolcon, autópálya Kisújszállástól Túrkevéig, Bárszentmihályfától Hagyárosböröndig, ezredik havi nyugdíj és nullaforintos törlesztőrészlet.)
Nem lesz több Markos-Nádas-szerű tévévita, nem lesz három és fél milliós traccsparti, nem lesz szlovákiai bombafenyegetés, körmös és nyakban viselt fülbevaló, nem lesz nyakig érő ostobaság, hanem épp ellenkezőleg, akkor majd okosság lesz, csend, rend, nyugalom, tisztesség, becsület, a racionalizmus Ebolaként fertőzi végig a magyart, tán még Keleti György is kiábrándul az ufókból, tönkrement természetgyógyászok állnak sorba a munkaközvetítő irodák előtt.
Most itt állunk mozgósítva, bután, hogy akkor a jövő, tessék mondani, elkezdődött-e már, hogy akkor ez már a kommunizmus, mert se talpfa, se szén, se sín, se vodka, vagy még menni kéne egy kicsit tovább.
Már csak tizenegyet kell aludni, és utána ébresztő.
Utána nem szaratjuk a kutyát a járda közepére, nem hordjuk a szemetet a szomszéd elé vagy az erdőbe, nem hugyozunk a lépcsőházba, nem parkolunk a bicikliútra meg satöbbi.
Nem leszünk mi már az, aki voltunk.

(Népszabadság, 2006. április 12.)