A frakciókat azért duplázta meg Orbán, hogy száműzhesse a keménykedőket. Egy jobboldali centrumpártot próbál létrehozni (Fidesz), amelynek aktivistái egy másik párttal értenek egyet inkább (KDNP), a választók azonban ezt támogatják győzelemhez segítő voksaikkal. Nem azt mondja, amit feltétlen hívei gondolnak, de a kívánt szavakat a hívek megkapják máshonnan – egy szövetségestől. Az új KDNP a kulturális jobboldal politikai lelkiismerete lesz, míg a Fidesz a politikai jobboldal pragmatikus eszközrendszerét kínálja majd. Semjén Zsolt a javaslatok és szitkok terén bizonyára a végsőkig elmegy majd, Navracsics Tibor pedig egy olyan mondanivalójú pártot hoz létre a másik oldalon, amelynek láthatóan és érezhetően eszébe sem jutnak olyasmik, mint természetes partnerének. A jobboldali tábor összekacsint majd, sejtelmesen suttogják egymást közt, a Viktor nagy húzása abban áll, hogy elhitetik majd a választókkal a két párt szövetsége csak kényszerűség. Amit a Fidesz háta közepére sem kívánna, ha lenne más választása.
(Népszava, 2006. május 29.)

Lassan melegszik az idő, de ez sem tart sokáig