Horváth János megjárta mind a nyilasok, mind a kommunisták börtönét. A koalíciós korszakban a Független Kisgazdapárt gazdaságpolitikai bizottságnak tagjaként próbált szembeszállni az egyre erősödő, Moszkvából távvezérelt baloldali, kommunista diktatúra hatalmával. Az ő tevékenységének is köszönhető, hogy 1945. október 6-án a Független Kisgazdapárt 245 parlamenti mandátumot szerezve fölényesen megnyerte a demokratikus parlamenti választásokat. Horváth János a korszakról szóló összefoglaló tanulmányában kifejti, hogy a magyar nép lelki immunrendszere azokban az időkben még egészségesen működött. A nemzet tudatában elevenen élt az 1919-es vérvörös puccs emléke, ezért a többség akkor még nemet mondott mind az eszmei, mind a gyakorlati szocializmusra. Ezért volt szüksége a diktatorikus pártoknak az 1947-es, úgynevezett kékcédulás választási csalásokra, majd a választások végeredményének meghamisítására ahhoz, hogy a világ előtt úgy tűnjön, mintha a nemzet önként választotta volna a szovjet elnyomást és a kommunisták rémuralmát. A nemzet az 1956-os forradalomban és szabadságharcban pillanatok alatt elsöpörte a diktatúrát, amelyet a kollaboránsok csak a Vörös Hadsereg véres segítségével tudtak restaurálni. Ugyanez az egészséges lelki immunitás nem mondható el Magyarország lakosságáról, amelynek igen jelentős hányada szavazott 1990 óta szinte minden demokratikus választáson a kommunista utódpártra. Még 1990-ben és 1998-ban is, amikor a nemzeti, polgári jobboldal szerzett több mandátumot – vallja a professzor, aki a könyv megírásakor még nem tudhatta az idei választások eredményét.
Sajnos 1957-től kezdve, de főként az 1963-as amnesztiát követő hamis konszolidáció esztendeiben az olcsó koldusluxussal és a burkoltabbá vált diktatúrával sikerült a magyar népnek több mint egyharmadát elbolondítani – folytatja a gondolatmenetét Horváth János. A szocialista agymosás egyik legsátánibb eszköze az 1957 utáni árnyaltan dogmatikus történelemoktatás volt, amely históriánk számos korszakáról alakított ki torz, a valóságnak kifejezetten ellentmondó képet. Többek között az 1920. június 4-i trianoni országcsonkolásról, az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Ám a legördögibben a koalíciós korszak három esztendejének hősies küzdelmeivel és az inflációt megakadályozó magyar gazdasági csodával bánt el a marxista történetírás és a Kádár-korszak közoktatása. Horváth János emlékeztetett: az 1957 után megokosodott szocialisták rájöttek arra, a szidásnál sokkal eredményesebb eszköz az agyonhallgatás. A koalíciós korszakot nemcsak meghamisította, hanem el is tüntette a nemzet tudatából a hatvanas-hetvenes évek történelemtanítása. Olyannyira eredményesen, hogy ma már nyomtatásban megjelent cikkekben is olvasható a téves információ, amely szerint a kommunisták kékcédulás választási csalása már 1945-ben megtörtént.
Horváth Jánosnak és alkotótársainak (többek közt Babirák Hajnalka, Barta Róbert, Csicsery-Rónay István, Török Bálint) kiváló kötete nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy sokoldalúan megvilágítva rehabilitálja a magyar történelemnek eme hősies három esztendejét.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
