Kristóf Attila: A dilettantizmus (nevek említése nélkül) abban nyilvánult meg, hogy a jobboldal egyes botcsinálta politikusai ideológiai harcnak vélték a választási küzdelmet, s olyan „igazságokat” vágytak kimondani, amelyek saját táborukból üdvrivalgást csaltak elő, ugyanakkor a habozókat a Fidesz ellen fordították, az MSZP lustább híveit pedig részvételre serkentették. (Hogy a témánál maradjunk: mintha injekciós tűt böktek volna a kényelmesen elterpeszkedő potenciális MSZP-szavazók hátsó felébe.) Olyan kijelentések hangzottak el, amelyek szilárd kormányzati pozícióban is nagy kockázatot jelentenének, nem pedig a kampány ingoványán. A választási harc során egyértelművé vált a jobboldal „új reménységeinek” politikai iskolázatlansága, a hirtelen és váratlan „karrierek” zsákutcába torkolltak. Azon érdemes elsősorban elgondolkodni: hogyan és miért jönnek létre ilyen karrierek, s miképpen lehetne a természetes kiválasztódást, az egyenlő közösségi esélyek szellemében a valódi politikai tehetségek kibontakozását elősegíteni. Nyilván ez lesz az elkövetkező idők egyik legfontosabb feladata.
(Magyar Nemzet, 2006. május 30.)
Lovagolni hívta a kiskorút, de inkább erőszakoskodott vele a lovardában
