Kristóf Attila: A dilettantizmus (nevek említése nélkül) abban nyilvánult meg, hogy a jobboldal egyes botcsinálta politikusai ideológiai harcnak vélték a választási küzdelmet, s olyan „igazságokat” vágytak kimondani, amelyek saját táborukból üdvrivalgást csaltak elő, ugyanakkor a habozókat a Fidesz ellen fordították, az MSZP lustább híveit pedig részvételre serkentették. (Hogy a témánál maradjunk: mintha injekciós tűt böktek volna a kényelmesen elterpeszkedő potenciális MSZP-szavazók hátsó felébe.) Olyan kijelentések hangzottak el, amelyek szilárd kormányzati pozícióban is nagy kockázatot jelentenének, nem pedig a kampány ingoványán. A választási harc során egyértelművé vált a jobboldal „új reménységeinek” politikai iskolázatlansága, a hirtelen és váratlan „karrierek” zsákutcába torkolltak. Azon érdemes elsősorban elgondolkodni: hogyan és miért jönnek létre ilyen karrierek, s miképpen lehetne a természetes kiválasztódást, az egyenlő közösségi esélyek szellemében a valódi politikai tehetségek kibontakozását elősegíteni. Nyilván ez lesz az elkövetkező idők egyik legfontosabb feladata.
(Magyar Nemzet, 2006. május 30.)

Ezen múlt, hogy nem Erdő Péter lett az új pápa, hanem Prevost bíboros