Négy forintba kerülő egyforintos

A réz, a nikkel és a cink világpiaci árának drámai emelkedése miatt drágul az aprópénzek gyártási költsége. Az egy- és kétforintosok előállítása ma már négyszer annyiba kerül, mint amilyen értéket az érme viselni fog. Az apró megszüntetésével évi egymilliárd forintot lehetne megtakarítani – vélik szakértők.

A lendületesen növekvő világgazdaság, a rendkívüli gazdasági bővülési ütemet diktáló Kína és India élénkíti a keresletet az alapanyagok iránt. Az utóbbi hetekben drámai ütemben nőtt a réz, a nikkel és a cink ára. A réz tonnája márciusban ötezer, a héten már nyolcezer dollárt ért, a nikkelé 15 ezerről húszezerre, a cinké 2400-ról 3400 dollárra szökkent fel ugyanebben az időszakban. E három fém ötvözetei alkotják a magyar pénzérméket is.

A világpiaci áremelkedés mellékhatása, hogy az 1 és 2 forintos gyártási költsége ma már többszöröse a névértéknek: az egyforintos érme előállítása jelenleg mintegy négy forintba kerül, a kétforintosé nyolc forintra becsülhető. Miután világszerte az a tapasztalat, hogy ezen érméknek legfeljebb 15-20 százaléka vesz részt a forgalomban, felmerül a kérdés, érdemes-e ezeket tovább gyártani.

A két érméből évente összesen 150 millió darab kerül forgalomba, és az 1993-as kibocsátás óta közkézen forgó 2,5 milliárd érme kétharmadát már ez a két címlet teszi ki. Gyártásuk leállítása közvetlenül évi egymilliárd forintnyi költséget takarítana meg, de további előnyökkel járna az árak ebből következő kerekítése, ami a pénzforgalom teljes költségét tovább mérsékelné. Ez a teljes költség hozzávetőleg a GDP fél százaléka, azaz több mint százmilliárd forint – fejenként több mint tízezer.

A Magyar Nemzeti Bank a készpénzforgalom-igényeire hivatkozva egyelőre ragaszkodik az 1 és 2 forintosokhoz, bár a világ számos országában már nem használják az ilyen kis címletű érméket. Sok EU-tagállam gondolkodik azon is, hogy elfogadja ugyan az 1 és 2 eurócentest a készpénzes fizetésekben, de gyártani már nem fogja őket.

(Forrás: Népszabadság)