Tordán készített szöveges és képes beszámolót a Transindex című magyar nyelvű erdélyi internetes újság. A riport a cigánypalotának is nevezett nevezetes épületről, a Vila Iþir-ről számol be.
Az építmény ura, János Gábor, roma származású építési vállalkozó, aki Bombayben látott egy házat, amely nagyon megtetszett neki, így fényképek alapján hasonlót épített. Az indiai épületen kívül ihletett merített az építő a bukaresti parlement, a Casa Poporului díszítményeből is, állítólag a cigánypalota stukkózását ugyanaz a mester készítette, amelyik annak idején a Parlament épületét díszítette.
Az újságírók (a Transindex munkatársát elkísérte az Új Magyar Szó bukaresti szerkesztőségének a riportere is) csak nagy nehézségek árán tudtak bejutni Torda leglátványosabb épületébe, amelynek kovácsoltvas kapuján hatalmas és rozsdás lánc és lakat lógott. Egy hirtelen előkerülő cigányasszony azonban megoldotta a riporterek gondját: nem csekély borravaló fejében azt ígérte, végigvezeti őket a házon, amelynek ura akkor éppen nem tartózkodott otthon.
A palota „előszobájának” leghangsúlyosabb helyén egy nagy képernyős modern televízió áll, rögtön szembe a bejárattal, alatta videómagnó. Apró szépséghiba, de úgy látszik, senki nem nézi ezt a készüléket: nincs az elektromos hálózatra csatlakoztatva, a videó sem. Igaz, nem is igen látná, aki nézné sem, legfeljebb az udvarról adódna ugyanis megfelelő rálátás.
A fogadószobának berendezett helység másik fontos eleme egy nagy, fémszínű hűtőszekrény fagyasztóval – ez a televízióhoz hasonlóan szintén a bőséget hivatott jelezni a látogató számára a Transindex munkatársa szerint. Egy régebbi típusú televíziót is felfedeznek a látogatók – ez kevésbé van szem előtt, valószínűleg épp amiatt, mert nem annyira látványos.
A hálószobát gyakorlatilag kitölti egy nagy, piros rózsás ágytakaróval leterített franciaágy: a fennmaradó helyre színes művirág-csokrokat állított a ház ura; a látványt egy plüsskutyust szorongató mikulás teszi „felejthetetlenné”.
A riporterek azonban nem tudták végigjárni az egész palotát, bár eredeti „alkujukban” ez szerepelt, mert hirtelen el kellett hagyniuk azt. Pedig állítólag 35 szobája van az épületnek, több fürdőszobával együtt. (Több mindent talán nem is láthattak volna az újságírók, mert állítólag a ház legtöbb szobája nincs befejezve.) Az udvaron – szintén csak elbeszélésből tudni – még úszómedence is van. A tulajdonos, a már említett építési vállalkozó és családja állítólag a palotában lakik, ám most mégis el akarják adni a bádogtetős csodapalotát. (Nem messze másik háza is van a tulajdonosnak.)
900 ezer euróért bárki megveheti.
Kolozsvár – etnikai béke?
A 2004 júniusa óta hivatalban levő kolozsvári városvezetés hangulatváltást ért el azáltal, hogy nyitottabb a kisebbségekkel szemben – így kommentálja Salat Levente, az Etnikumközi Viszonyok Forrásközpontja (EDRC) politológus igazgatója azt a felmérést, melyet a város etnikai viszonyaira figyelve készíttetett el az intézmény.
A felmérésből kiderül: a megkérdezettek nagy része – nagyjából hatvan százalékuk – nagyon is megbízik azokban az embertársaiban is, akiknek más a nemzetisége vagy a vallása, mint az ővé. 88 százalékuk (!) pedig jól vagy egyenesen kiválóan megérti magát a más etnikumhoz tartozókkal is. Ezért aztán nem meglepő, hogy a románok és a magyarok viszonyát a városban a többség megfelelőnek találja (az összvároslakók közül egy kicsit többen, a magyar megkérdezettek közül egy kicsit kevesebben vallották ezt.) De éppen így, viszonylag kedvezőnek ítélték meg a románok és a romák, a magyarok és a romák viszonyát is. Érdekes, de nem meglepő, hogy „kívülállóként” a románok fényesebbnek látják a magyarok és a romák viszonyát, és szintén így érzékelik a román-roma kapcsolatokat a magyarok.
(transindex.ro)
Szoboszlai Dominik pazar góllal egyenlített a Milan ellen
