Mindkét szövetségi kapitány változtatott az első mérkőzésen pályára lépett kezdőcsapatán, az olaszoknál Zambrotta felépült sérüléséből, így átvette Grosso helyét a balhátvéd posztján, míg az amerikaiaknál Bocanegra és Dempsey kapott lehetőséget.
A mérkőzés némi meglepetésre szorványos amerikai támadásokkal kezdődött, ami csak az első negyedórában volt feltűnő, utána már hozzá is szokhattunk ehhez. Az is megfigyelhető volt, hogy amikor az amerikaiak elveszítették a labdát, apró szabálytalanságokkal megakadályozták az olaszok előretöréseit.
A 16. percben Dempsey keresztbe ívelt labdáját Convey lőtte kapu fölé, majd két perccel később előbbi került helyzetbe, s 20 méterről nem sokkal Buffon kapuja mellé bombázott.
Hat perccel később Olaszország megszerezte a vezetést: Mastroeni buktatta a tizenhatos jobb oldali csücskénél Tottit, a Pirlo által elvégzett szabadrúgás után Gilardino fejelt előre vetődve Keller kapujába. 1-0.
A 27. percben szerencsés góllal egalizált az amerikai válogatott: Donovan jobb oldali szabadrúgása után a menteni igyekvő Zaccardóról saját kapujába pattant a labda. 1-1.
Újabb egy perc elteltével jött a következő fordulat. De Rossi csúnyán belekönyökölt McBride arcába, az uruguayi Larrionda egy piros lap kíséretében leküldte a pályáról a magáról megfeledkezett játékost.
A 31. percben az olaszok előtt adódott újabb gólszerzési lehetőség: Pirlo indította a leshatáron kilépő Tonit, aki azonban méterekkel a kapu mellé gurított.
Nyolc perccel De Rossi kiállítása után Lippi behozta a sérülés miatt eddig pihenő Gattusót, aki első labdaérintéséből rögtön gólt lőtt, pechjére Larrionda segítője előtte mát tévesen lest intett.
A félidő utolsó percében aztán újra az uruguayi játékvezető került a középpontba, amikor Pirlo buktatásáért kiállította az amerikai Mastroenit. A világbajnokság eddigi legizgalmasabb összecsapásának félidejében döntetlenre állt Olaszország és az Egyesült Államok találkozója.
A mérkőzés ugyanúgy folytatódott, mint ahogy a szünet előtt befejeződött: amerikai piros lappal. Larrionda ugyanis sárga kártyával jutalmazta Pope mezőnybeli szabálytalanságát, s mivel ő már begyűjtött egy ilyet a meccs folyamán, kénytelen volt elhagyni a játékteret.
Lippi zseniálisan látta át a helyzetet, lehozta Zaccardót, s beküldte a sorsával eddig elégedetlen Del Pierót a két olasz ék mögé. Az olaszok így maradhattak támadásban, míg az amerikaiak csupán néhány gyors kontrában bízhattak.
Az egyik ilyen végén Nesta kezét is érintette a labda a tizenhatoson belül, Larrionda azonban most nem avatkozott a játékba. Bruce Arena is lépett egyet Lippi húzására, behozta a támadásban erősebb Beasleyt a kissé statikus Dempsey helyére. Egy újabb ellenakció végén McBride lőtt ordító helyzetben a kapu mellé. Nagy taktikai csata folyt tehát a pályán és annak szélén is.
A csereként beállt Beasley gólt lőtt ugyan Buffonnak a 65. percben, de McBride lesállása miatt – zavarta a kapust – érvénytelenítette a találatot.
A 73. percben Pirlo emelte át a teljes amerikai védelem fölött a labdát, amely Del Pierót találta üresen, a Juventus támadója azonban Kellerbe lőtt.
Az olaszok ezek után is támadásban maradtak, újabb gólt azonban nem sikerült szerezniük. A továbbjutás kérdése tehát továbbra is nyitott, az utolsó sorozatban hihetetlen izgalmakra lehet számítani.
Szigorú büntetéseket vezettek be a horvát utakon
