Ballai Attila: Csodálatos, egyedi, megismételhetetlen, négyévente mégis ismétlődő. Hisz’ már a készülődés örök emlék marad az egyszeri szurkoló számára is. A térképen kikeresni a mérkőzéshelyszíneket, megrendelni a belépőket, hónapokon át összekuporgatni a nagy kalandra szánt pénzt, kiválasztani a megfelelő szállodát vagy sátorponyvát, és jöhet a csomagolás. Csak a legszükségesebbeket: útlevél, pénz, meccsjegy, szépen összehajtogatott nemzeti lobogó, válogatotti mez a kedvenc nevével és számával feliratozva, pár cserepóló és gatya, dugóhúzó, sör- és konzervnyitó. Aztán irány a nagyvilág. Jön a többszöri érkezés izgalma: az országba, a városba, a csapat szállodájához, az edzőpályára, a stadionba, a mi szektorunkba, a helyünkre. Az őrület persze a meccs alatt tetőzik, a helyszínről nézve elképzelhetetlen a rossz vagy az unalmas mérkőzés. Hiszen ha kilencven percen át egyszer sem lőnek kapura, a válogatott tétmérkőzés akkor is olyan élményt ad – az összetartozás érzését –, amely hónapokon, éveken át táplál. És az 1-0-s dögunalom győzelmet még soha egyetlen drukker sem cserélte volna el a szemkápráztató 5-4-es vereségért. Bárcsak Puskásék is bekkeltek volna az ’54-es döntő kilencedik percétől! Most egyszeres világbajnokok lennénk.
(Magyar Nemzet, 2006. július 11.)
Magyar Péter mártírt próbál csinálni magából egy csomag szotyi miatt + videó
