A magyar kiadás nyolc magyar és nyolc szlovák történész tanulmányát adja közre, míg a szlovák nyelvű valamivel vékonyabb lett: nyolc szlovák és hét magyar történész munkája olvasható benne.
Az „ikerkönyveket” a közelmúltban a két történész szerkesztő mutatta be Pozsonyban, a Magyar Intézet székházában.
Előzménye is volt a közös publikációnak: mégpedig egy közös magyar–szlovák történészkonferencia, amely nagy szerepet játszott a könyvek megszületésében. De amint azt Csukovits Enikő hangsúlyozta: ez a közös kötet több, mint egy szokásos konferenciakötet. Sőt, véleménye szerint határkő a két ország történészeinek a munkájában. „Szeretném hinni, hogy nem egy zárókő, hanem egy folyamatnak a kezdete” – tette hozzá.
Csukovits Enikő kitért arra is, miért éppen a Felvidék várostörténetével foglalkoztak a magyar történészek: „A százötven éves török uralom alatt az a kevés forrásanyag, amely a hódoltsági területen volt, jelentős részben megsemmisült, így tulajdonképpen ezen terület városainak a történetéből tudhatunk meg olyan dolgokat, amelyeket az elpusztult források miatt máshol már nem is találhatunk meg. Itt viszont nagyon gazdag levéltárak vannak, gondoljunk a pozsonyi, a bártfai vagy az eperjesi levéltárra. Nagyon sok olyan forrás van, amelyet még fel lehet tárni.”
ujszo.com
Megalázták a világbajnokot – kiderült a sokkoló vereség oka
