A forint magyarországi bevezetését a kor talán legjelentősebb inflációja előzte meg. A gazdasági életben nem használták a pénzt, lényegében cserekereskedelem működött, elsősorban az arany és az élelmiszer töltötte be a fizetőeszköz szerepét – derül ki a Magyar Nemzeti Bank a forint születésnapja alkalmából készített összefoglalójából. A gazdasági vezetés viszonylagos pénzszűkével támogatta a folyamatot, nagyon vigyáztak arra, hogy ne kerüljön a kelleténél több pénz a forgalomba, s emellett igyekezett hatósági lépésekkel megfogni az árakat.
Az új pénz bevezetése sikeresnek bizonyult, ebben szerepet játszott a név, a forint, amelyet Károly Róbert királyunk erős és stabil pénzétől, az aranyforinttól örökölt. Később az olajárak begyűrűzése, a felvett devizahitelek terhei emelkedése és a belföldi árak emelkedése miatt megugrott a készpénzforgalom, ezért az 1946-ban kibocsátott és évtizedekig változatlan forintbankjegysor bővítésére került sor: 1970-ben megjelent az ötszáz forintos, majd 1983-ban jött az ezerforintos, majd 1991-ben az öt-, később pedig a tíz- és húszezerforintossal bővült a paletta.
(Napi Online)
Országos Mentőszolgálat
Nagyon figyelnek a táborozó gyermekek biztonságára
