Kerékgyártó T. István: Már nem csupán fenyegető lehetőségek az elvonások, hanem kézzelfogható realitások. Ugyanígy a munkanélküliség folyamatos növekedése. S bár ijesztő késésben van az ország, ennek ellenére igen kevesen tudhatják, hogy az átalakítási lépések valójában milyen szerkezetben, milyen gazdasági és szociális következményekkel járnak. Ha netán akadnak is konkrét tervek, azokról nem folyik valóságos társadalmi párbeszéd. Bárki könnyen mondhatja, hogy magas a közalkalmazottak száma, túl sok az önkormányzat, túl nagy az orvosok száma és a kórházaké is, de azt már kevesen, hogy a felpörgő infláció miatt a jövedelmi egyenlőtlenségek még tovább mélyülnek. És ezzel összefüggésben felgyorsul a globális tőke számára felesleges emberek számának ugrásszerű növekedése. Vagyis hiába ígéri a jelenlegi kormányzat a szakmai racionalitás uralmát, s hiába próbálja a piacgazdaság kegyetlen törvényeit egyensúlyba hozni a be nem váltott választási ígéretekkel, a mainál jóval igazságosabb jövedelemelosztás híján minden kísérlete kárba vész.
(Magyar Nemzet, 2006. július 10.)
Mémet csinált magából Magyar Péter a napraforgózással, Dömötör Csaba vitte be a kegyelemdöfést
