Szeszták Ágnes: Gy. F.: Sarcom

Szeszták Ágnes: Vegyünk egy mai példát: a gyermekorvosnőnek elromlott a hűtője, kihívta a szerelőt. Az húsz percig matatott a gépen, s kért hétezer forintot. Számla nélkül. A doktornő fizetett, azután elment kocogni, mert szabadnapos volt. Amikor sárosan, izzadtan hazafelé lihegett, megállította egy kétségbeesett szülő. „Drága doktornő, a gyermekorvosunk szabadságon van, a gyerek lázas, rosszul van, meg tetszik nézni?” A doktornő igent mondott, hazament, lezuhanyozott, átöltözött, elment a gyerekhez, megnézte, gyógyszert írt neki, és megnyugtatta a szülőt. Az kikísérte a doktornőt, s megkérdezte: „Doktornő, tartozom valamivel?” A doktornő nem kért semmit, majd hazament, és feltette magának a következő kérdéseket:
Mennyit tanult a hűtőgépszerelő, és mennyit tanult a gyerekgyógyász szakorvos? Miért természetes, hogy a mesternek szabott tarifája van, és azt mindenki ki is fizeti? Miért elfogadott, hogy az orvosok mindenkinek, mindig, mindenütt a rendelkezésére álljanak? Mennyivel értékesebb a hűtőszekrény élete az emberénél?
A válaszokat „500 forint” jeligére kérjük a miniszterelnök címére.

(Magyar Nemzet, 2006. július 3.)