Varga István: A kormányfő által említett felhasználási célok leginkább az uniós statisztika fogalmaira hasonlítanak, ám a kijelentéseivel való összevetést nehezíti az eltérő specifikáció. Azért egy megjegyzést ez is megér. Brüsszelben az ESA ’95 módszer szerint számítják a nemzeti össztermék (GDP) arányában az eladósodás mértékét és éves hiányát. Az ÁSZ-jelentésből kitűnik, az éves hiányunk kamatfizetés nélküli egyenlegben nem is volt hiány, 2000-ben, 2001-ben többletet mutattunk fel. 2002-ben rendkívüli nagy adósságátvállalási és más tényezők emelték a hiányt, de 2003-ban 1,6 és 2004-ben 1,4 százaléka a GDP-nek a kamatok terhe nélküli hiány, tehát bőven kevesebb az elvárt három százaléknál. Az éves kamatkiadások azonban 2000-ben a GDP 5,6 százalékát tették ki, majd csökkenő mértékben, három-négy százalék körül mozogtak. Tehát az EU szerinti hiánymutatóknál is az látható, hogy az adósságszolgálat viszi el a legtöbbet, amelyet épp a szociális, jóléti céloktól elvont pénz finanszíroz.
Megállapítható tehát, hogy Magyarországon nem a „jólét” borítja fel az egyensúlyt, hanem a pénzpiac gátlástalan érvényesülése. A miniszterelnök frankfurti és londoni látogatásán megnyugtatta a pénzügyi befektetőket, hogy továbbra is számíthatnak a magyar adófizetőkre, s hogy a Magyarországon megtermelt pénz továbbra sem ezt a népet fogja boldogítani.
(Magyar Nemzet, 2006. július 3.)
lakás
Itt a rendelet a fix három százalékos lakáshitelről!
