Csontos János: Rekviem egy bádogdobért

Csontos János: Günter Grass Waffen SS-múltjáról majd könyvtári irodalmat írnak, mert a gravitációs törvényeknek nem lehet parancsolni – ahelyett, hogy súlyos, mégis beszédes hallgatásba burkolózva magunkba szállnánk. Eltűnődve arról, meddig lehet ezt még így csinálni. Hogy a Várkonyi Tiborok meg az Avar Jánosok miért gondolják úgy, hogy ők – ellentétben Günter Grass-szal – halhatatlanok, s a végső életösszegzést elkerülve nekik nem kell szembenézniük mindazzal az önáltató mondattömeggel, amelyet a védtelen világra zúdítottak; miközben nekik is jócskán lett volna okuk a konfesszióra. Várkonyiról és Avarról feltehetőleg nem írnak könyvtárakat – s ez kétségkívül jó hír. De itt marad és tovább él lappangó szellemi örökségük: a minden demokratikus hányattatást túlélő kettős mérce, amely mondvacsinált alapon különbséget tesz diktatúra és diktatúra, embertelenség és embertelenség között. Itt talán tényleg csak Oskar, a Nobel-díjas Grass-regény törpe főhőse segítene – fáradhatatlanul pörgetve a bádogdobot.

(Magyar Nemzet, 2006. augusztus 14.)