Ugró Miklós: Hazafias magyarázat

Ugró Miklós: Az áldozatok valójában hiábavalók, azokra nem lett volna semmi szükség. 2002 tavaszán még a legelvakultabban liberális és a legfelvilágosultabban szocialista közgazdászoknak sem jutott eszükbe, hogy a magyar gazdaság adó- és járulékemelésekre, bérbefagyasztásra vagy más radikális kormányzati beavatkozásra szorulna. A magyar gazdaság egészségesen gyarapodott, a térségben élenjáró volt, felkészülten várta az uniós csatlakozást, s jó kilátásai voltak az euró bevezetésére. 2002 nyarán a magyar demokrácia nagyobb dicsőségére alkalmatlan, felelőtlen, lelkiismeretlen, kupec mentalitású haszonlesők (és még finom vagyok és visszafogott, hogy nem rablókat és fosztogatókat írtam) ragadták magukhoz a hatalmat, akik rövid időn belül elherdáltak mindent, tönkretették az országot és a gazdaságot. Négy esztendei pocsékolásuk és pazarlásuk nyomán tényleg szükség van a gazdasági egyensúly visszaállítására, de annak sem a lakosság újabb kizsigerelése lenne az egyetlen lehetséges útja. Ám ha már a sarcoláson kívül egyéb módszert nem ismernek, legalább valami halovány jelét látnánk annak, hogy a kizsarolt közpénzeket a köz javára fordítják majd. De az igazságosság és hatékonyság nevében létrehozott intézmények leginkább arra jelentenek garanciát, hogy a közpénzek ezután is eltűnnek majd kézen-közön, ami kétségkívül biztosítja a „létező” szocializmus jogfolytonosságát, de azért igazán nem érdemes az állampolgároknak áldozatokat hozni. Hazafiként most hirtelenjében ennyit tudunk segíteni az országnak. Függetlenül attól, hogy Gyurcsány kéri-e vagy sem, igényt tart-e rá a továbbiakban, mi folytatjuk.

(Magyar Nemzet, 2006. augusztus 18.)