Nagy Iván Zsolt: „Nem a történelemkönyvek, hanem önmagunk számára kell megfogalmazni a forradalom üzenetét. (…) Könnyű törvényt hozni egy munkaszüneti napról s arról, hogy színezzék át piros színűre a naptárak egy napját, ám ez a nap csak akkor válik ünneppé, ha azzal azonosulni is tud a nemzet„ – mondta hétfőn az államfő. Csakhogy a nemzet ezzel a mostani október 23-val, azzal, amilyenné pártok, politikusok, lázadozók tették, nem is tudhat azonosulni. Immár óráról órára jönnek a jelek: aki csak teheti, elkerülné, hogy nevét, cégét, szervezetét összefüggésbe hozzák a megemlékezéssel. Itt kellett volna (kellene) talán mégis megszólalnia az államfőnek. De Sólyom László nem tette meg. Az egyik olvasat szerint azért, mert eleve állást foglal azzal, hogy részt vesz a központi rendezvényeken. A másik szerint viszont tart attól, hogy szavai sem lennének elegendők, ettől béke nem lenne, a kudarc azonban foltot ejtene vagy az ő saját vagy az államelnöki intézmény imázsán, inkább nem kockáztat tehát. Biztosan lehet érveket hozni emellett is, legfeljebb engem, de talán másokat is nehéz lenne meggyőzni velük. Hagyjuk akkor tényleg a csudába az egészet. Ezek vagyunk, ennyi telik tőlünk, vállaljuk!
(Magyar Hírlap, 2006. október 18.)
Még mindig nem engedtek haza mindenkit a kórházból, miután valaki egy gyanús befőttesüveget hagyott a zalai iskola egyik lépcsőfordulójában















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!