Fábián Gyula: Ötvenéves visszatekintés

Fábián Gyula: 1956-ban láttuk a világba futott vagy szovjet tankok árnyékában kushadó pártbelieket és a himnikus dicséreteket publikáló, kinevezett tollnokok hadát egyszerre eltűnni a forradalom színteréről. Aztán sokasodott a „parancsra tettük” alázatoskodás farizeusi önkritikája részükről, igaz, még két hétig sem tarthatott önköpködésük. A meggyalázott ország, a romokban heverő főváros rejtett zugaiból előállottak a régi-új hazugsággyártó kiemelt sajtóvezetők és munkatársak, akik megírták: világméretű győzelmet aratott a párt a fasiszta csőcselék fölött, és most következik a felelősségre vonás. És következett.
Csakhogy most 2006 novemberében élünk. Hadat a hazugságnak a főhazudozó üzent, fondorlatos ötlettel, de azt is kimondta: egyedül ő képes ezek után kivezetni ezt a „semmirevaló, kutya” országot a bajból, de akkor legyen csend! Az ellentáborból egyetlen hangot sem akar hallani. Az emberek pedig olvassanak több újságot, hallgassák elmélyülten a kormány híradásait, és bélyegezzenek meg mindenkit, aki mást akar. Hazugságról pedig többet egy szót sem. A dicsőséges új nagyurak elfelejtették, hogy már régen a föld dübörög, és mindenestül el kell tűnniük az új évezred történelmi napjaiból milliárdjaikkal, mert nem értük folyt piros vér a pesti utcán, hanem a szabadságért, az igazságért, a nemzet becsületéért.

(Magyar Nemzet, 2006. november 14.)