A Gérecz-domborművet egykori menyasszonya, Hiesz Győzőné Drechsel Mária és férje, valamint Zsótér András, Gérecz Attila bajtársa, az Így, bocskorosan című Gérecz Attila kötetet kiadó Kráter Műhely Egyesület nevében Turcsány Péter elnök, Csernóczky Judit és Pósa Máté kiadói munkatársak koszorúzták meg. Faragó Laura énekművész erdélyi népdalcsokra után Gérecz Attila verseit és Turcsány Péter Csönd és remény című költeményét Szersén Gyula Jászai-díjas színművész mondta el.
Hende Csaba fideszes országgyűlési képviselő ünnepi beszédében Gérecz Attilát 1956 Petőfijének nevezte.
Ma ötven éve ezen a helyen esett el fegyverrel a kézben, és halt hősi halált a hazáért Gérecz Attila. A fegyver, amelyet kezében tartott, s amilyennel előzőleg két T-34-es orosz tankot semmisített meg, házilag készített Molotov-koktél volt. A két tank felrobbantását követően a harmadikból gépfegyversorozatot adtak le Gérecz Attilára; így ért véget huszonhét évesen évesen ifjú élete.
Hende Csaba az avatásra készülve elolvasott minden sort, amely Gérecz Attilától fennmaradt, többször is. Gérecz Attila szembesítetette önmagával és az elmúlt tizennnyolc esztendővel, amelyet a közélet terein töltött.
Fájdalom, harag, elkeseredés. Ezt érezzük, ha hazánk sorsára gondolunk. – mondotta el a képviselő. -Elfogódottság, tisztelet és röstellkedés. Ezt érezzük, ha lélekben megpróbálunk Gérecz Attila szemébe nézni. Melyikünk tudná állni az Ő tekintetét?
Ki volt hát Gérecz Attila, akinek sírjánál mi, méltatlan utódok csak dadogunk?
Gérecz Attila 1929. november 20-án, Dunakeszin született. 1944 őszén bevonult a nagyváradi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskolába. Az iskola kötelékében esett hadifogságba, ahonnan 1946 októberében tért haza. 1948-ban leérettségizett, de apjának vitézi címe miatt nem tanulhatott tovább, ezért Csepelre kényszerült vasesztergályos tanulónak. A munka mellett élsportolóvá vált. 1949-ben már az olimpiára készülő öttusa- válogatott kerettagja lett és versenyszerűen síelt is. 1950. december 8-án számos barátjával együtt letartóztatták, majd összeesküvés és hazaárulás vádjával tizenöt évi börtönre ítélték. Négy társát halálra ítélték, közülük hármat felakasztottak. Büntetését először a budapesti Gyűjtőfogházban, majd a váci börtönben töltötte. Itt a Füveskert nevű irodalmi csoport tagjai befogadták, írásra buzdították. Ahogy ironikusan ő maga írja: Vác most a fiatal magyar líra egyik legjelentősebb központja. Költőként egy csapásrsa sikeres lett társai közt. Első verse, amelynek címe: Így bocskorosan, azonnal elismerést szerzett neki. Ezután sorjáztak kitűnő versei és műfordításai. 1954. július 18-án a nagy dunai árvíz idején modern Monte Cristóként megszökött a váci börtönből úgy, hogy a 14 Celsius-fokos Dunában víz alatt, ruhában, cipőben negyven métert úszott, majd felbukva átúszta a megáradt folyamot. Mindezt négy, börtönben töltött év után, leromlott kondícióban! A teljesítmény egyenesen páratlan, lélegzet-elállító. Szökése után három nappal árulás következtében etartóztatták Budapesten. Hónapokig sötétzárkában és szigorított magánzárkában tartották.
A forradalom a Gyűjtőfogházban érte, 1956. október 30-án szabadult ki. Még aznap felkereste az Írószövetséget, ahol Tamási Áronnal közösen megfogalmazták a rabságból szabadult írók felhívását a nemzethez. A rádióban is felolvasott felhívásból az átélt szenvedések dacára – vagy tán épp azért – a megbocsátás, a szeretet és a nemzeti összefogás sürgetése csendült ki. November 4-ének hajnalán csatlakozott a fegyveres ellenálláshoz. A Rókus Kórház környékén két orosz harckocsit semmisített meg, majd a harmadikból lelőtték. Életének 27 éve alatt volt olimpikon sportoló, politikai fogoly, bravúros szökevény, jeles költő, kiemelkedő harctéri hőstettet végrehajtó szabadságharcos, végül hősi halott.
A sorsa kivételes, zavarba ejtő, regényes, alig hihető. Mégsem áll egyedül. Gérecz Attila sorsából a magyar géniusz ama fénylő napja süt le ránk, amely Balassi Bálinttól Petőfi Sándorig újra és újra felragyog.
Ennek a napnak a ragyogó fényessége bántja a szemünket, mert önvizsgálatra és alázatra késztet – fúzte tovább a szavait Hende Csaba. Gérecz Attila szeme tükrében látjuk meg: valahol eltévedtünk, és azóta is tévúton járunk.Pedig a példa, Gérecz Attila életpéldája mindvégig itt volt a szemünk előtt!
Nagyot vétettünk, amikor nem láttuk és nem értettük meg. Bűnösök vagyunk, mert hagytuk, hogy a hitvány hazaárulók örökösei megpróbálják kisebbíteni, agyonhallgatni ötvenhatot és az ötvenhatosokat. A mi bűnünk, hogy oda jutottunk, hogy az ötvenedik évfordulót meggyalázva, holmi hegyigyulák fanyalogva gajdolhatják antiszemitázó mantrájukat, és az Európai Parlamentből köpködhetnek Gérecz Attila és társai sírjára!!!
Bűnösök vagyunk, mert ráadásul még azt is megengedtük a gyilkosoknak és örököseiknek, hogy privatizáció fedőnév alatt megint ellopják ugyanazt a nemzeti vagyont, amelyet nagyapáik egyszer már államosítás címén elloptak, és saját használatukba vettek. Ilyen elkobzott, majd a kommunisták által államosított zsidó vagyon az a Szemlőhegy utcai villa is, amelybe Apró Antal az ötvenes években pereputtyával együtt beköltözött. Amikor ők a Rózsadombon, Gérecz Attila a sötétzárkában... Aztán jött a gyarló „rendszerváltozás”, és az Apró-család aprópénzért, lakottan megvásárolta az államtól a villát. A több száz milliós palotában évtizedekig ingyen laktak, majd fillérekért megvették.
Hát, ebből a házból indul el reggelente Gyurcsány Ferenc, hogy hazudjon nekünk. Ő is vásárolt ezt-azt a rendszerváltozás zavaros vizében halászva. Vett például Szalay utcai bérházat, balatonőszödi nyaralót úgy, hogy aztán az állammal visszabéreltette, és a bérleti díjból fizette ki a vételár részleteit. Így aztán a vagyon úgy lett az övé pár év elteltével, hogy azért semmit sem adott valójában. Még egy óvodásban is felmerül a kérdés: ha az államnak nem volt szüksége a balatonőszödi nyaralóra, miért bérelte vissza? Ha pedig szüksége volt rá, miért adta el?
Az államot a közös vagyonunk eladásában az Antall-kormány államtitkáraként Szilvásy György képviselte. A tettestárs ma főminisztere a tolvajból lett miniszterelnöknek. Bűnösök vagyunk, mert mindezt tétlenül, a hülyék bárgyú jóhiszeműségével csak néztük. Bűnösök vagyunk, mert olyan hitvány jogrendszert tákoltunk össze, amelyben még az ilyen égbe kiáltó lopások is büntetlenek maradhattak. Ezért aztán a tolvajok fejedelme arra a kérdésre, hogy vajon a vagyonát törvényesen szerezte-e, a Parlamentben önérzetesen, fisztulázó fejhangon visíthatta: „Mi az hogy! Nagyon is!” Ezek a senkik 1990-ben reszketve ültek becsomagolt bőröndjeiken. Később elszemtelenedtek, majd meglopták, aztán mecsalták a magyar nemzetet. Hazudtak minden napszakban és minden hullámhosszon.
Bűneink büntetésének ideje eljött.
Nem elég, hogy itt állunk kisemmizve, most már állatokként, lóhátról, kardlappal hajthatnak mindket. Lövetnek ránk vízágyúval, könnygázzal, gumilövedékkel. Veretnek ököllel, gumibottal, ólmosbottal. Rúgatnak bakanccsal. Csak a fejünket, hogy meg ne sántuljunk!
Hende Csaba felháborodottan hozzátette még: október 24-én délután Révész Máriusz képviselőtársa szétvert fején kötéssel, karját a bottal eltört lapockája miatt felkötve belépett az Országház üléstermébe. Látta a saját szemével, hogy a vele szemben ülő posztkommunista képviselők jó része szélesen röhögni kezdett...
– Megérdemeljük – foglalta össze mondandóját a képviselő. Megérdemeljük, mert naivan és ostobán elhittük, hogy lehet a bolsevik kutyából demokratikus szalonna. Most itt vagyunk a zsákutca kellős közepén. Ők nem akarnak velünk, mi képtelenek vagyunk velük szót érteni. Az együttműködés ezek után emberileg lehetetlen. Miközben a politika lényege a közjó szolgálata lenne az eltérő érdekű és véleményű erők közti kompromisszumok útján! Ez ma lehetetlennek látszik. Ezekkel?!?! Hol van az új Széchenyi? Hol egy Deák Ferenc? Ki fogja feltartóztatni a szakadék felé robogó kocsit?!
Gérecz Attila, és ti mártírok mind! Bocsássatok meg nekünk, hogy eltékozoltuk örökségeteket!
Mentségünk nincs. Talán csak egy. Vannak gyermekeink, akiket megpróbáltunk az igazságra és a hűségre nevelni. Lányom, Bori tizennyolc éves. Érettségi előtt áll, pszichológus akar lenni. Meglátta nálam a Kráter Kiadónál megjelent Így, bocskorosan című Gérecz Attila-kötetet. Elkérte kölcsön. Azóta nekem kell kunyerálnom, hogy „na, kislányom add vissza, beszédet kell írnom!”
Barátaim! Békében nyugodhattok! Mégis van remény!
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
