Seszták Ágnes: Újabb cigány családok indulnak Svédországba politikai menedékjog reményében. Emlékszünk Zámolyra, a tévék nyomort leltározó képeire, a rasszizmusra, a kormány állítólagos romaellenes intézkedéseire? A negyven értelmiségire, akik megalázták saját hazájukat, és megköszönték a francia elnök nagyvonalúságát? Most miért a hallgatás? Hol a sok leleplező tévériport, nyomortabló? Csak nem azért, mert – legalábbis papíron – baloldali a kormány, és nem tanácsos vele ujjat húzni? Ha nem csal a memóriám, az úgynevezett megfigyelési ügy miatt a sajtó évekig verte Orbán Viktort: kérjen bocsánatot, mert „megvezették”.
Március 15. előtt Gyurcsány Ferenc szlovák terroristáktól tartva telerakatta a múzeum tetejét mesterlövészekkel. A szlovákok semmiféle akcióról nem értesültek, és ami nincs, arról nem is tájékoztatták a magyar miniszterelnököt. Miért nem követelte a média, hogy Gyurcsány az átlátszó hazugságért kérjen bocsánatot? Azok, akik azon ájtatoskodnak, milyen az a szülő, aki kiviszi a gyerekét egy tüntetésre, ahol agyba-főbe verik, azok frissítsék a memóriájukat. A fideszesek nagygyűlésre mentek, ahová jókedvűen szokták kitolni a babakocsis picinyeket. Utólag minek nevezhetjük Gyurcsányt, aki március 15-én a „terrorfenyegetés” árnyékában gyerekek és mesterlövészek körében pózolta végig az ünnepséget?
(Magyar Nemzet, 2006. november 20.)
origo.hu
„Engem nem érdekel, hogy hol lesz király, csak itt ne, Pápán”
