Alig harminc ember: ennyien voltak kíváncsiak november 17-én „A Felsőoktatás Nyilvánossága” című konferencián Hiller István oktatási és kulturális miniszter illetve szakállamtitkára, Manherz Károly előadására.
Különös ellentét feszült a két politikus által elmondottak között: míg Hiller kontinenseken átívelő piacról és tudásversenyről értekezett, Manherz arról beszélt, hogy nem tudjuk: három év múlva milyen végzettségű munkavállalókra lesz szükség.
A szocialista-liberális oktatási kormányzat a felsőoktatási reform első lépéseként, 2006-ban bevezette az ún. „bolognai rendszert”, ami a felsőoktatást háromszintűvé tette: hároméves alapképzés, kétéves mesterképzés, hároméves doktori képzés – így az államtitkár. Az átalakítás második lépésének kimondott célja, hogy minden fiatal piacképes, elismert diplomát szerezhessen. Ehhez megváltoztatják a képzés szakterületi arányait, ahol túlképzés van, ott kevesebb hallgatót vesznek fel az egyetemek és főiskolák, ahol pedig hiányt jelez a piac, azokra a szakokra „valamivel” többet.
Manherz ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy nem tudják, három vagy több év múlva mire lesz szüksége a munkaerőpiacnak. Sőt azt sem tudják pontosan, hogy jelen pillanatban mik az igények, hiszen nem végeznek utókövetéses vizsgálatokat a frissdiplomás hallgatók elhelyezkedésével kapcsolatban, így csak feltételezésekre támaszkodnak az új rendszer kialakításakor. Manherz arra a kérdésre sem tudott választ adni, hogy egy alapszakot végzett hallgató hogyan tud majd elhelyezkedni.
A politikus negatív példaként említette a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolát, mint amely intézmény nem kapcsolódott másik, nagyobb intézményhez és a képzési struktúrája sem felel meg a kialakítandó rendszernek, így a jővőben nehézségei lesznek szakjai indításában.
Biztonság az online ügyintézésben – ne dőljön be a trükkös üzeneteknek!















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!