Tanács István: Valójában nagyon keveset tudunk a roncstársadalomról. A közvéleményben egy lecsúszó, de a munka világában még megkapaszkodni akaró réteg előítéletektől sem mentes véleménye (amelyet az önkormányzatok erősítenek fel) ütközik a doktriner liberalizmus képviselőinek álláspontjával. Hiányzik azonban a távlat: a célok, az eszközök, a világos jövőkép. Miből lehet biztosítani az „európai norma„ forrásait, ha a „legkevesebbet kereső napszámos” is rájön, hogy célszerűbb és kellemesebb segélyből élnie? Hogyan lehet visszavezetni a munkaerőpiacra olyan nemzedékeket, amelyek anélkül nőnek fel, hogy látnák: a családból valaki is munkába jár? A felzárkóztatás, a társadalom egységesítése-e a cél, vagy csupán a modern gazdaság számára nem használható embertömeg még éppen elégséges szinten való eltartása a társadalmi béke érdekében?
Ha az előbbi, akkor munka és segély nem választható el egymástól.
(Népszabadság, 2006. november 13.)

Világhírű sorozat forgatása zajlik Dunaújvárosban – videó