Ahová a kormány lép, katasztrófa terem

A 38. Magyar Filmszemle idén január 30-án, kedden kezdődött, és ma, február 6-án este ért véget három fő helyszínen. A Millenniumi Központ Jövő Házának nevezett épületében voltak az ünnepélyes szakmai premierek. A nagyközönség és a sajtó a Mammut Multiplex filmszínházában, a szakmai viták és a sajtótájákozatók helyszínén szembesülhetett az elmúlt esztendő filmtermésével. Akiknek nem jutott hely a bemutatókon, megtekinthették a műveket az Uránia Nemzeti Filmszínház másodvetítésein.

Hit és egzisztencializmus

Az Irodalmi tükörképek csarnokában mutatkozott meg legváltozatosabban filmművészetünk színe-java. Szász János Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című morbid látomásfilmje remekbe szabott, hibátlan alkotás, a tehetséges rendező életművének is eddigi legjobb teljesítménye. Szász János kiváltképpen vonzódik az emberi lélek dosztojevszkiji mélységei iránt, Georg Büchner Woyzeck című ős-egzisztancialista remeklésének, Csáth Géza A Wittman-fiúk című novellájának hiteles megfilmesítése után a magyar irodalom szent őrült orvos-írója, Csáth Géza művei nyomán készítette el új, látomásos fimjét élet-halál alapkérdéseiről.

Az elmúlás és a nemzeti sorskérdések, a hazaszeretet és az emigráció összefüggéseiről Dárday István és Szalay Györgyi forgatott elmélyült, megrázó filmet. Az Emigráns – Minden másképp van című film Márai Sándornak, a polgári magyar irodalom szellemóriásának utolsó hónapjairól vall az íróhoz méltó módon.

A szerzői filmek sorából kiemelkedik Maár Gyula Töredék című tökéletes, misztikusan tragikus kamaradrámája, Mészáros Péter Kythera című valóság- és látomásrepeszeket zseniálisan ötvöző remekműve. Cannes-i nagydíjas rendezőnk ezúttal a XVIII. század egyik különös festményének, Watteau Indulás Cythere szigetére című alkotásának huszonegyedik századi megfelelőjét készítette el fordulatos, szomorú történetbe ágyazva. Azt üzeni: van, akin már Afrodité szigete, Kythera (Cythere) sem segít. Megrázó, különösen szép, realista filmet készített Elek Judit A hét nyolcadik napja címmel. Ez a film a Kytheráaval ellentétben éppen azt mondja el nekünk, hogy a legszörnyűbb helyzetek ellen is védelmet ad az istenhit és a szerelem.

Az 1956-os játékfilmek horizontjából kiemelkedik Bokor Attila 56 csepp vér című különös hangulatú műve. A dokumentumok közott igen igényes Zsigmond Dezső Élik az életüket – Kárpátaljai szappanopera című alkotása, Varga Ágota kiváló dokumentumfilmjei (Szemünk fénye, Koreszmék és táborok), valamint Gulyás Gyula Itt az idő című alkotása. A kisfilmek közül kiemelt figyelmet érdemel Cantu Benjamin Spark, Kardos Sándor Végjáték, Kotnyek István Tájleltár, Dombrovszky Linda Határvidék című filmes drámája. A tudományos és ismeretterjesztő kategória legjobbja Dér András A hét főbűn című munkája volt.

Veszélyben a magyar sorskérdésekről szóló filmek vonulata

Sára Sándor Kossuth-díjas képíró a 38. Magyar Filmszemle szombati sajtótájékoztatóján, a Mammut Multiplex filmszínházban sommásan megállapította: ahová a jelenlegi kormány lép, ott katasztrófa terem. Intézkedései az egészségügy, az oktatás, az irodalom és a filmművészet tartományaiban is csak pusztulást hoznak Magyarországra. Most éppen a Magyar Történelmi Film Közalapítványt, az egyetlen igazságosan, kontraszelektív szempontoktól mentesen működő filmes grémiumot akarja beolvasztani a Magyar Mozgókép Közalapítványba, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy veszélybe kerül az a nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó filmes vonulat, amely vállalja a folyamatosságot Balogh Béla, Szőts István filmjeivel. Többek között Sára Sándor, Kósa Ferenc, Csoóri Sándor, Erdélyi János, Zsigmond Dezső, Jeli Ferenc, Péterffy András, Puszt Tibor, Kurucz Sándor, Bicskei Éva és mások munkái eddig csak a Magyar Történelmi Film Közalapítványtól kaptak komoly támogatást.

A szocialista-liberális kormány központosít, alkotmányos diktatúrára törekszik, visszahozza a Kádár-korszak legrosszabb variánsát, a hetvenes éveket, hiszen sokkal egyértelműbb ízlésterrort valósít meg, mint a nyolcvanas években egyre puhábbá, következetlenebbé vált diktatúra. Erről szólt a szemle másik nagy botránya. Puszt Tibor, Péterffy András, Kurucz Sándor együtt fejezték be a Sínjárók című 1956-os, önéletrajzi ihletésű Jeli Ferenc-film forgatását a rendező súlyos betegsége miatt. A bemutatót Jeli Ferenc már nem érte meg, ám a kiváló művet az előzsűri kigolyózta a szemle döntőjéből. A filmet pénteken késő este mutatták be műsoron kívül a Mammut egyik kis termében. Puszt Tibor lapunknak adott interjúban kijelentette: attól tart, hogy a közeljövőben egyre több hasonló, keresztény elkötelezettségű, népi-nemzeti szellemiségű film jut a Sínjárók sorsára.