Az 1923. január 31-én, New Jersey-ben születetett amerikai írót huszonöt éves fővel tette világhírűvé a Meztelenek és holtak, sokak szerint minden idők legjelentősebb és hatásosabb második világháborús regénye, amelyben barbár és intenzív erővel tárja elénk a világégés iszonyatát és annak lenyomatait az emberi lélekben.
Mailer, az amerikai egzisztencializmus bálványalakja
Norman Mailer, az amerikai egzisztencializmus, a beat egykori bálványalakja lélekben, íróként visszatért első, minden többit meghaladó remekművének korába, a világot kis híján elpusztító nemzeti szocialista eszmesátán geneziséhez. Nyolcvannegyedik születésnapján a Várkastély a vadonban című nagyszabású regénnyel köszöntötte föl önmagát. A – kissé leegyszerűsítve – Adolf Hitler gyermekkoráról szóló grandiózus, pszichofizikus és társadalmi regénye angol-amerikai nyelvterületen kívül először magyarul látott napvilágot szinte a napokban az Ulpius -Ház Könyvkiadó gondozásában, Bart István fordításában.
Azért nehéz egy mondatban meghatározni a sokágú regények már a témáját is, mert Norman Mailer Niagara-sodrású, felejthetetlen remekművéhez, a Meztelenek és holtakhoz hasonlóan időutazást tesz a múlba is, hogy megérthessük hőseinek szinte minden lehetséges indítékát. A Meztelenek és holtak Időgép fejezeteiben álmok, emlékek, olykor szabadverses dübörgésű mondatok tárják elénk szeretetre méltó és taszító hőseink múltját is, a második világháború jelenidejéhez képest. Mailer már akkor, 1948-ban profétikus ihlettel látja a jövőt, elfogulatlan, hazáját féltő kétségbeeséssel hívja föl a figyelmet az amerikai hadseregben, a társadalomban megmutatkozó totalitarianizmus, a fasizmus veszélyeire. Amerika, a bolsevista és a fasiszta eszmesétén elleni küzdelem látszólagos élharcosa igen csak meg van fertőzve a totalitarianizmussal – üzeni olvasóinak Mailer már a Meztelenek és holtakban is.
A fehér néger című esszéjében a szabadságáért küszködő egyéniség lehetséges válaszait is megadja. Az amerikai egzisztencialista gondolkodó, a hipster olyanná válik tudatosan, mint a társadalom perifériájára szorított, diszkriminált négerek. Az intenzív önkifejezésbe, a dzsesszbe, a mozgást, a száguldást kifejező versekbe, a konkrét száguldásba, a narkotikumokba menekül az észhez térni képtelen világ borzalmai elől. Az amerikai egzisztencilaizmusba tudatosan menekülő hipster és a menekülés szorításából kiszabadulni immár végképp képtelen beat (vagy beatnik) az intenzív élet lüktetésével, a sebességgel próbálja ellensúlyozuni a mindent elpusztító idő hatalmát – fejti ki Mailer A fehér négerben, sorait breviáriumként forgatták, ismételgették a beat irodalom nagyjai, többek között a „Kerouac–Ginsberg–Ferlinghetti triász” és a többiek.
A sátán okos kérdései
A filmesként, beststellerek írójaként is elhíresült remekíró új könyve, a Várkastély a vadonban nem elégszik meg azzal a bőséges életanyaggal sem, amit Adolf Hitler életrajzi adatai kínálnának. Könyve olvasmányos, élvezetes, ötszázötven oldalnyi terjedelme ellenére szinte egyhuzamban fölhabzsolható beststeller, de több is annál. Mailer hű önmagához, keresztény humanista gondolataihoz: „Mert amikor tízmilliókat öltek meg koncentrációs táborokban, az igazságtalanság mindig feloldhatatlan ellentmondásain alapuló szuperállamok könyörtelen kínjai és válságai következtében, kénytelen volt tudomásul venni agyunk azt is, hogy akármilyen megnyomorított és perverz képe is az embernek az általa létrehozott társadalom, mégiscsak az ő alkotása, kollektív alkotása„ – írja az említett A fehér néger című esszében.
E szavak illenének a Várkasély a vadonban című kötet „fülére” is. Mailer nem dönti el az alapkérdést: vajon a társadalom torzítja el az egyes embert, vagy fordítva, a kolektíva torzul menthetetlenül az egyes ember szégyenteljes cselekedeteitől. A regénybeli Adolf Hitler gyermekkori tetteit egy sátán szemszögéből kísérhetjük végig, aki az ördögök fejedelme, a Maestro megbízásából térítgeti a pokol céljaira genetikai szempontból is száz százalékosan alkalmas lényt. Hitler első fokon incesztuáris, azaz primer vérfertőzésen alapuló frigy gyümölcse, de már szüleinek nemzésekor is jelen volt a sátán, hiszen egy vérfertőzésekben, rokon-frigyekben tobzódó családfa sarjaként született Ausztria és Németország határán, Braunauban. Bár az őszintén hívő, vallásos édesanya révén esélye lehetett volna sátáni pártfogója szerint arra, hogy inkább az Őrangyal, rajta keresztül a Teremtő sugallatait kövesse. Ehelyett az ifjú '„Adolf”, első becenevén Adi, mindig a sátáni sugallatok tartományaiba sodródik. Ateista, hatalomfüggő, törtető apja nyomdokain haladva válik szenvedélyes állatkínzóvá, társainak önjelölt, de elfogadott vezérévé, áttételes módon saját testvérének is gyilkosává. A reáliskolai érettségi, apja halála után várja a Maestro utasítását: nagy építész, festőművész szeretne lenni, de leginkább vezér. A sátán, mint tudjuk, az utóbbi szerepet szánta neki.
A negatív fejlődési regénynek a fináléjában értjük meg a címét. A sátáni nevelő nagyot ugorva az időben elmondja: a Várkastély a vadonban – Das Schloss im Wald –, a koncentrációs táborok sajátos humorú csúfneve volt, amelyet maguk a szenvedők adtak neki, tudván, hogy a túlélés egyik fő eszköze a humor. Az örökéletű sátáni kísértő arra is utal, hogy a borzalmas eszme újra és újra föléled a mindennél veszélyesebb kommunizmusban a világ megannyi táján. Mailer sátánját idézve: habár közben is annyit változtam, hogy már magam sem tudom, vajon ígéretes új ügyfelet keresek -e, avagy inkább jó barátot magamnak. Meglehet, erre sincsen válasz, de legalább elmondhatom magamról, hogy még nem fogytam ki a kérdésekből.
A sátánra azért kell nagyon figyelni, mert okosabbnak látszik az angyaloknál. Nem véletlen, hogy itt és most Magyarországon, de Hitler gyermekkorának helyszínein, Ausztria és Németország határán, s leginkább Norman Mailer honában, az Egyesült Államokban is, többnek és erősebbnek látszik az ördögöt követők tábora, mint az igazi hívőké. Norman Mailer regénye arra is figyelmeztet bennünket, hogy a sátán halhatatlan. Mindig új és új megtestesülési formát, inkarnációs klisét keres és talál. Itt és most, az egykori náci vörösbarnából először a boslevista vörösbe, a világtörténelem legpusztítóbb ideológiájának köntösébe öltözik. Majd magára ölti a fehér materializmus tetszetős jelmezét és ideológiamentességről, erkölcs nélküli szabadságról prédikál. Ma már nem sátánnak hívják, hanem inkább antikrisztusnak, aki megpróbálja utánozni a Megváltót. Szelídebbnek tűnik, de sokkal kitartóbb egykori sátáni alakjánál. Nem veszi el az életünket, hanem értelmetlenné, sívárrá és üressé teszi mindennapjainkat. Norman Mailer figyelmeztetése Európában, Magyarországon is igen csak időszerű
(Norman Mailer: Várkastély a vadonban, regény, fordította Bart István. Ulpius-Ház kiadó, 2007, 564. old.)
origo.hu
Manfred Weber és Brüsszel fizeti Magyar Péter országjárását
