Neue Burgenländische Volkszeitung (bvz.at)
A várvidéki napilap A magyarok a Várvidéken 20 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a helyiek című cikkében ismerteti a Régióközi Szakszervezeti Tanács (IRG) vizsgálatainak eredményét.
A Kismartonban bemutatott kutatási eredmények szerint egy magyar szakmunkás átlagosan 1080 eurót keres havonta, míg egy bennszülött 1340-t. A mezőgazdaságban még nagyobbak a különbségek, a magyarok 850 eurójával szemben a helyiek 1200-t kapnak. Ennek ellenére a magyarok munkavállalási kedvének fő oka az otthonit kétharmaddal meghaladó fizetésük, a jobb munkakörülmények, a nagyobb munkahelybiztonság – nyilatkozta Georg Michenthaler, a tanulmányt készítő munkacsoport vezetője.
Amint azt a vizsgálat igazolta, a magyar munkavállalóknak általában magasabb a szakmai és az iskolai képzettsége. 40 százalékuk ennek ellenére nem a tanult szakmájában tevékenykedik – nyilatkozta Michenthaler. A munkaerő szabad áramlását korlátozó átmeneti megkötések elmúltával a jelentős konkurencia miatt egyes ágazatokban jelentős bércsökkenésre kell felkészülni, jövendölte az IRG tanulmánya.
A Várvidéken éves átlagban 8000 magyar munkavállalót foglalkoztatnak, közülük 504-et kérdeztek a tanulmány elkészítésekor.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Hannes Gamillscheg A történelem furkósbotja című cikkében foglalkozik az észtországi választásokra is árnyékot vető emlékmű vitájával. A szerző nem rejti véka alá ama véleményét, hogy a vita célja részben a választók figyelmének elterelése a politikusi korrupcióról.
A 90-es évek elején, az észt állam újraalapításakor, amikor a szovjet emlékműveket az egész országban eltüntették, minden további nélkül eltávolítható lett volna Aljosa, a tallinni dómhegyen álló katonaszobor. Ma már késő, hiszen a szobor politikai kérdéssé vált, amit Moszkva gátlástalanul kihasznál, amikor elítéli az „állami vandalizmust”, valamint azt észt „náci köztársaságot”.
Az észtek többségét nem az emlékmű zavarja, hanem az, ami előtte eddig zajlott. Orosz emlékünnepeken egész iskolai osztályok és veterán csoportok vonultak a szoborhoz.
-Nekünk nem okoz gondot, ha a halottaikra emlékeznek – nyilatkozta Peeter Tulviste, a konzervatív képviselő, majd így folytatta: ha azonban valaki egy szovjet identitást akar felépíteni, az elfogadhatatlan.
Amikor az észtek zászlóikkal felvonultak, azt eltávolította a rendőrség. Sokan megkérdezték, hogy miként lehet, hogy Tallinn közepén létezik egy olyan tér, ahol az észtek nem emelhetik magasba zászlaikat. Ez a vita a küszöbön álló parlamenti választásokon legfeljebb a nemzeti-konzervatívokat és az orosz frakciókat segítheti, bár ez utóbbi csoport szimpatizánsainak többsége nem rendelkezik észt állampolgársággal, így választójoggal sem.
A választások után az emlékmű vitáját is kezelni kell. Azon, hogy Oroszország gazdasági szankciókkal fenyegetőzik, az észtek könnyen túlteszik magukat. Kereskedelmük nyugatra irányul, exportjuk alig nyolc százalékát bonyolítják Oroszországgal. A jó szándékot jelképező gesztus ötletét, mellyel állítólag elnyerhetnék a nagy keleti szomszéd barátságát, sem tartja sokra Kadri Liik, a Védelmi Kutatások Központjának igazgatónője.
-Nem nagyon van mit Moszkvának köszöngetnünk. Ha nem lenne nekik Aljosa, az oroszok találnának mást, amivel piszkálhatnának -mondta.
Westdeutsche Rundfunk (wdr.de/tv/monitor)
A közszolgálati német televízió Monitor magazinja A vörös-zöld kabinet semmit sem tett Kurnaz szabadon bocsátásáért című tudósításában foglalkozott a Guantánamóban fogva tartott brémai tálib ügyével.
Pierre Prosper, a washingtoni kormány rendkívül nagykövete és „Guantánamo-megbízottja” az interjúban számos alkalommal cáfolta a Schröder-kormány kancelláriaminisztere és a jelenlegi külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier (SPD) eddigi állításait, miszerint a berlini kormány rendszeresen felvetette volna Kurnaz szabadon bocsátásának lehetőségét és mindent megtett e cél érdekében.
-A németektől nem érkezett semmilyen jelzés. A berlini kormány a Kurnaz-ügyben nem fordult hozzám, és felettesemtől, Colin Powelltől sem kaptam ilyen értelmű jelzést – nyilatkozta a külügyminisztérium főtárgyalója, aki 2002 és 2005 között a guantánamói foglyok hazaszállításáról folyó egyeztetéseket vezette.
-Ha a német kormány közölte volna, hogy kell nekik Kurnaz, akkor azonnal összeülhettünk volna, hogy megállapodjunk arról, miként tehető lehetővé a hazatérése -mondta Prosper, majd így folytatta: egész hivatali ténykedésem alatt Németország nem jelezte érdeklődését, s a washingtoni adminisztráción belül én voltam az a személy, aki illetékes volt ebben az ügyben.
Prosper további kérdésekben is ellentmondott a német külügyminiszter változatának. A washingtoni kormány például egyetlen percig sem követelte Berlintől, hogy Kurnaz szabadon engedéséért cserébe beépüljön a brémai iszlamista körökbe. Németországtól pusztán arra kértek garanciát, hogy a fogoly visszaszállítását követően már ne jelentsen veszélyt az amerikai biztonsági érdekekre, vagy a nemzetek közösségére.
origo.hu
Európa az orosz-ukrán háború legnagyobb vesztese?
