Új termálfürdő, látványstrand, új utak, megújult vasúti sínek, barátságos kemping, komfortos épületek fogadják a városba érkezőt. És az átlagos magyarországi vidéki városokkal ellentétben rengeteg fiatal ember sétál a város utcáin. Gyimesi Endrét a polgármesteri hivatalban kerestük fel.
– Gyimesi Endrének, a kitűnő levéltárosnak egy eladósodott városban kellett megkezdenie első városatyai ciklusát. Hogyan próbálta kezelni az áldatlan helyzetet? És minek köszönhető a városba érkező vendég számára is látványosan érzékelhető fiatalodás?
– Első ciklusom szellemi vezérfonala a munkahelyteremtő és otthonteremtő programok megvalósítása volt. A folyamatok 1998 és 2002 között felgyorsultak, már a FIDESZ-kormány első napjaiban intenzív építkező korszak kezdődhetett. Négy éves megalapozáshoz szerencsésen társult az akkori kormányzat gazdaságépítő és fejlesztő programja. Nekünk akkorra már egy komoly lakásgazdálkodási tervünk volt, így bennünket készen ért a változás. Sok száz lakást, fiatal családok otthonát építettünk föl, így nem csoda, hogy ifjú arcokkal találkozott. S mivel a letelepedéshez nem csak hajlék, hanem munkahely is szükséges, újból elővettük a munkahelyteremtő programot, hiszen az úgynevezett új szerkezetváltás, valójában az ország gazdagsági életének egyre nagyobb romlása maga után vonta a munkahelyek eltűnését Nyugat-Dunántúlon is.
– Akkor haladjunk pontról pontra. Kezdjük a fürdővel. Arról, hogy Zalaegerszeg alatt komoly gyógyvízforrás rejlik, már a nyolcvanas évek közepén beszéltek. S aztán megint csak beszéltek...
– Mi viszont el is kezdtük a város régi álmának teljesítését. Elindítottuk, majd megépítettük az első termálfürdőt, a vízi vidámparkot és az AquaCityt, ezt követte a kempingépítés, amelyek idegenforgalmi beruházáshullámot indítottak el. Ennek első elemeit 2000 körül már átadtuk és azóta is folyamatosan fejlesztjük.
– A zalaegerszegi csoda egyik komponense, hogy eltűnt a város korábbi negatív jellegzetessége, a gyenge infrastruktúra és az elöregedett vízhálózat.
– Szinte a fürdőépítéssel egyenrangú fontosságú volt a város külső közlekedési hálózatának fölerősítése, két elkerülő út megépítése, ami az első két ciklusban valósult meg. A harmadik ciklusra sikerült a városon belüli infrastruktúrát is jelentős mértékben feljavítani. S ekkorra rendbetettük a szennyvíz- és az ivóvízhálózatot is.
Ön csodát emlegetett, pedig csak résen voltunk. Számos uniós pályázatot sikerrel nyerünk el, talán azért, mert más településekkel ellentétben időben ébredtünk. Négy nagy erópai uniós program „fut” nálunk. Az egyik egy 42 településsel közös 13 milliárdos szennyvízcsatorna-rekonstrukció, bővítés és tisztítás. A másik egy hulladékos program, lényege az áttérés a szelektív hulladékgyűjtésre, továbbá hulladékszigetek, udvarok építése és edényzet vásárlás. Ezt a szerződést kétszáznyolcvan település központjaként köthetjük meg, a program nyolc milliárdos. A harmadik a vasútfejlesztési program, a szlovén-magyar vasúthoz kapcsolódik. A városon átmenő, mintegy hat és fél kilométeres sínszakaszt közelebb visszük a Zala folyóhoz. Ez biztonságosabbá teszi a közlekedést, lényegesen csökkenti a balesetveszélyes útkereszteződések számát. Ugyanakkor a sínek eltűnése a belterületekről egy belvárosi rekonstrukciós programot is lehetővé tesz.
– Önök arról is híresek, hogy ellenálltak a privatizációs láznak.
– Valóban, a város a cégeit nem adtuk el és ez nem is áll továbbra sem szándékunkban. A hasznot viszont teljes mértékben visszaforgatjuk a város lakosainak javára. Nem privatizáltuk a vízművet, a hulladékgyűjtést és szállítást, ami hasznos és követendő dolog lenne másoknak is. Létrehoztunk viszont egy városfejlesztő részvénytársaságot, amely azokat a városfejlesztési célokat kezdeményezi és hajtja végre, ahová a magántőke nem mer valamilyen oknál fogva lépni, de az adott terület mégis fontos a város számára.
– Igaz-e, hogy azóta feléledt Egerszegen a lokálpatriotizmus?
– Ars poeticám egyik alapeleme az, hogy erősítsem a helyiekben és az elszármazottakban is a városhoz való kötődést. Mi nem csak beszéltünk erről, mint egyes budapesti (fő) polgármesrer (ek), hanem próbáltunk tenni is a dolog érdekében. Mégpedig úgy, hogy minden korosztály számára vonzó dolgokat találtunk ki. A születő zalaegerszegi gyerekek a Nemzedékek Kézfogása program keretében tízezer forintos utalványt kapnak, amit az édesanya beválthat bizonyos helyi üzletekben. Minden városunkban élő ifjú házas szintén tízezer forintos vásárlási utalványt kap nászajándékba a várostól. Ezen felül az első lakást vásárlók számára kilencszázezer, az első lakást építők számára egymillió kettőszáz ezer forint kamatmentes kölcsönt adunk az induláskor. Minden hatvankét éven felüli kisnyugdíjas születésnapjának hónapjában Aranykor nyugdíjtámogatásban részesül.
– Úgy hírlik, „Egerszegen” a jelenlegi magyar kormánnyal ellentétben nem csak szóban, hanem tettekben is támogatják a tanuló ifjúságot.
– Mi nem csak ígérjük, hanem a városban élő első osztályos gyerekeknek meg is adjuk az ingyenes tankönyvet. Széleskörű szociális és tanulmányi ösztöndíjrendszert működtetünk. A főiskolára és az egyetemre járó gyerekeknek pedig úgynevezett „Hazavárunk” ösztöndíjat adunk, ami annyit jelent, hogy havonta egyszer finanszírozzuk a diákok hazautazási költségét. Amire nem vagyunk különösen büszkék, 1995-ben és 2003-ban mi is kénytelenek voltunk az oktatási intézményekben létszámszűkítést is végrehajtani, ám a megtakarított összeget az intézmények állagfelújítására fordítottuk. Az elmúlt három évben 12 milliárd forintot költöttünk az oktatási intézmények rekonstrukciójára. Az óvodai hálózatra vonatkozik a Tündérkert program, ami valamennyi óvoda számára lehetővé tette a kis tornaterem és a kis fürdőszoba, sószoba, valamint az európai uniós szabványnak megfelelő belső játszóterek kialakítását...
A már meglévő számviteli és egészségügyi főiskola mellett létrehoztuk a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett főiskolai egységét mechatronikai és gyártásfejlesztési szakon. Összegezve az elhangzottakat, büszkeségem egyik fő oka, hogy a felsorolt bővítések jelentős részét olyan időszakban valósítottuk meg, amikor az egész országban modernizáció címén a munkahelyek, az oktatás és a kultúra folyamatos visszafejlesztése, leépítése, valamiféle végeláthatatlan „takarékoskodás” folyik építkezés helyett. Mi nem csak szavakban hirdetjük azt, hogy az egyetemekről és a főiskolákról is „visszavárjuk” a végzős fiatalokat, hanem teszünk is azért, hogy visszatérhessenek hozzánk. És arról is próbálunk gondoskodni, hogy az aktív családfenntartók és a nyugalom éveibe megérkező idős emberek se csupán lakóhelyüknek, hanem saját városuknak érezzék az ország egyik nyugati végvárát, Zalaegerszeget.
origo.hu
Manfred Weber és Brüsszel fizeti Magyar Péter országjárását
