Lafontaine pártelnök változó meséi

A Der Spiegel beszámol arról, hogy az SPD volt pártelnökével folytatott harcában úgy fegyverrel próbálkozik, összegyűjtötték Oskar Lafontaine ellentmondásos nyilatkozatait. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárban foglalkozik a mozgolódó német szélsőballal. Az Ärzte Zeitung a Németországban éhbérért dolgoztatott kelet-európai ápolókkal foglalkozik.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali napilapban Carsten Volkery Az SPD publikálja Lafontaine összegyűjtött ellentmondásait című cikkében ismerteti a szociáldemokraták és egykori elnökük háborúját.

„Jó szórakozást az olvasgatáshoz” – kívánta Olaf Scholz, az SPD frakció-igazgatója szociáldemokrata képviselőtársainak, amikor elküldte nekik az Oskar Lafontaine idézeteiből készített „szórakoztató összeállítást”.

Az összeállítás, írta gonoszkodva Scholz, „szép emlékeztetőként” szolgál. Arra az időre kell emlékeztetnie, amikor Lafontaine az SPD elnökeként – 1995-1999 között –, pénzügyminiszterként –1998-1999 között –, vagy kancellárjelöltként – 1990-ben – pontosan azokat az álláspontokat képviselte, amit most a Baloldali Párt frakcióvezetőjeként olyan hevesen támad.

A 13 oldalas opusz az „Oskar világa – Oskar Lafontaine kettős valósága” címet viseli. Az SPD frakció és a pártközpont munkatársai feltúrták a levéltárakat és régi és új idézetek gyűjtöttek olyan témákban, mint nyugdíj, szolidaritás, munkanélküliek segélyezése, valamint a Bundeswehr külföldi bevetésének kérdéséről egykori főnökük mondott.

Ugyanis semmi sem bosszantja jobban az SPD-t, mint az a tény, hogy Lafontaine a Baloldali Pártba történő átlépését, mint a elvhűségének bizonyítékát tálalja – és a szociáldemokrata párt szemére veti elveinek elárulását. Ezért magától értetődőnek tűnt, hogy bizonyítsák és bemutassák Lafontaine álláspontjának megváltoztatását.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív frankfurti napilapban Reinhard Müller Az erőszak barátai című vezércikkében foglalkozik a héten letartóztatott szélsőbaloldali terroristákkal.

Úgy tűnik, mégsem volt teljesen alaptalan a G-8-as találkozó előtt végrehajtott razzia. Mert az nem a globalizáció ellenzői, hanem a erőszakos tüntetők ellen irányult – az egyik persze nem zárja ki a másikat. Először tartóztatott le a rendőrség annak a militáns csoportnak a tagjai közül, akik az elmúlt években több tucat merényletet követtek el középületek ellen. A csoport tagjai diplomások, akik jól ismerik azt a jogállamot, amit szeretnének felszámolni. Az nem különösebben meglepő, hogy a kommunizmus e jóléti csemeték körében még utópiaként tovább él. Egy szabad társadalomban nem tilos egy osztályok nélküli társadalomról álmodni – bármi is legyen az. Elítélendő ugyanakkor, hogy a 30 évvel a RAF gyilkosságai és 17 évvel az államszocializmus összeomlása után sokak számára az erőszak még mindig nem tűnt el a politika eszköztárából.

Ärzte Zeitung (aerztezeitung.de)

Az orvosi szaklapban Christian Beneker Sokkterápia az ápolásban című kommentárjában foglalkozik az ottani egészségügyi reform következményeivel és a munkanélkülivé váló magyarok előtt álló jövővel.

McÁpolás – már ez a név gyanakvóvá kellett, hogy tegyen. Méghozzá okkal. Egy brémai vállalkozás arra ajánlkozik, hogy fillérekért hajlandó a betegápolásra. Alig két eurót fizetnek a kelet-európai munkavállalóknak, hogy Németországban az idős, ágyhoz kötött embereket otthonukban gondozzák.

Nem azokkal az ápolókkal van baj, akik többnyire Magyarországról és Szlovákiából érkeztek, s akik lehetőségeikhez képest jól dolgoznak. Ezek azonban dömpingbérek. Joggal bírálják szociális szervezetek és egyházak ezen kizsákmányoló fizetéseket. Ki döntene még Németországban az ápolói hivatás mellett, ha egy ilyen fontos feladatot a társadalom két eurós órabérrel honorálja?

A McÁpolásnak azonban van egy kedvező hozadéka: Napirendre veszi sokak illegális munkaviszonyának kérdését, ahol a kelet-európai ápolószemélyzetet Németországban éhbérérét dolgoztatják. S a McÁpolás azt is bemutatja, hogy a kényszertakarékosság miatt mi minden vált lehetségessé a német egészségügyben.