Ugró Miklós: Remélem és hiszem, most nem kell sortüzektől tartani, de én félek, ha egy olyan félresikeredett maoista, mint a Demszky, sztrájktörőket toboroz. Augusztus vége felé járunk, s akadt már vagy száz vállalkozó. Nyilván van közöttük néhány vezetni sem tudó, meggyőződéses mozgalmár, aki a párt hívó szavára jelentkezett, de a többséget ne ítéljük el. Nagy úr a szegénység, a nyomorúság, sok ezer családban a 15 ezer forint egy heti élelmiszert jelent. Nem rajtuk kell elverni a port, hogy közreműködésükkel továbbra is alacsonyan tarthatják a béreket, nem rajtuk kell számon kérni a szolidaritás semmibevételét. Hiszen a magyar munkavállalók 1945 után, majd 1956 óta egyáltalán nem találkozhattak a munkások önérdek-érvényesítésével, így a szolidaritásról sincsenek közvetlen tapasztalataik. Számukra csak néhány kontraszelektált, munkakerülő senkiházi jelenítette meg az „érdekvédőket”, akikre szinte nosztalgiázva ismernek rá, ha meglátják a főpolgármestert, amint a tisztességes munkabérek ellen acsarog és vicsorog. Kiköpött olyan, akár egy szakszervezeti bizalmi. Nem csoda, hogy innentől kezdve vége van mindenféle balos szolidaritásnak.
(Magyar Nemzet, 2007. augusztus 28.)
Ezért fontos az amerikaiaknak Magyarország – Orbán Balázs elárulta a részleteket
