Ugró Miklós: Sztrájktörők

Ugró Miklós: Remélem és hiszem, most nem kell sortüzektől tartani, de én félek, ha egy olyan félresikeredett maoista, mint a Demszky, sztrájktörőket toboroz. Augusztus vége felé járunk, s akadt már vagy száz vállalkozó. Nyilván van közöttük néhány vezetni sem tudó, meggyőződéses mozgalmár, aki a párt hívó szavára jelentkezett, de a többséget ne ítéljük el. Nagy úr a szegénység, a nyomorúság, sok ezer családban a 15 ezer forint egy heti élelmiszert jelent. Nem rajtuk kell elverni a port, hogy közreműködésükkel továbbra is alacsonyan tarthatják a béreket, nem rajtuk kell számon kérni a szolidaritás semmibevételét. Hiszen a magyar munkavállalók 1945 után, majd 1956 óta egyáltalán nem találkozhattak a munkások önérdek-érvényesítésével, így a szolidaritásról sincsenek közvetlen tapasztalataik. Számukra csak néhány kontraszelektált, munkakerülő senkiházi jelenítette meg az „érdekvédőket”, akikre szinte nosztalgiázva ismernek rá, ha meglátják a főpolgármestert, amint a tisztességes munkabérek ellen acsarog és vicsorog. Kiköpött olyan, akár egy szakszervezeti bizalmi. Nem csoda, hogy innentől kezdve vége van mindenféle balos szolidaritásnak.

(Magyar Nemzet, 2007. augusztus 28.)