As-Sark al-Auszat
Irán csupán azzal a feltétellel hajlandó elfogadni az urán-konzorcium ötletét, hogy közben nem hagy fel saját atomprogramjával sem. Mint ismeretes. a szaúdi külügyminiszter, Szaúd al-Fajszal csütörtökön egy nyilatkozatot adott ki, melyben felvetette egy közös, a közel-keleti országokat kiszolgáló konzorcium ötletét, mely minden tagállam atomreaktorát elegendő mennyiségű fűtőanyaggal látná el. Erre a felvetésre válaszolt minap az iráni atomkérdésekért felelős tárgyalócsoport vezetője úgy, hogy ez csakis abban az esetben képzelhető el, amennyiben az nem érinti saját atomprogramját.
Irán szívesen csatlakozik minden helyi regionális kezdeményezéshez, de az nem jelenti azt, hogy leállítja saját földjén való urándúsítást, mert véleménye szerint a kettő nem zárja ki egymást. Ez már jelentős előrelépés a Biztonsági és Külpolitikai Tanács által képviselt elutasító állásponthoz képest. Irán szerint egy effajta lépés egyenlő lenne az atomsorompó-egyezmény aláírásával. Aggályosnak tartják ugyanis, hogy az atomreaktorral rendelkező közel-keleti államok hogyan tudják szükségleteiket kielégíteni anélkül, hogy a Nyugattól kellene koldulniuk.
Al-Dzsazíra
Az egyiptomi atomprogram felélesztésének apropóján a katari hírtelevízió egy összeállítást közölt az arab államok hasonló törekvéseiről. Mint ismeretes az egyiptomi államfő, Hoszni Mubarak nemrégiben bejelentette, országa hamarosan feléleszti a nyolcvanas években befagyasztott atomprogramját. Nemzetközi szakértők egyöntetű véleménye szerint az észak-afrikai arab államnak nagy esélye van arra, hogy rövid időn belül belépjen a „polgári célú atomklubba.”
Ennek oka, hogy Egyiptom jól képzett szakembergárdával, modern kutatóközpontokkal és kísérleti atomreaktorokkal rendelkezik. Az észak-afrikai arab állam már viszonylag korán, az ötvenes évek közepén beindította atomprogramját. Kezdetben mindezt amerikai segédlettel, ami aztán a nasszeri politika (a Szuezi-csatorna államosítása, és a cseh fegyvervásárlási projekt) következtében megszakadt.
Ezután egy politikai irányvonalváltás következett, Egyiptom figyelme a szovjet szövetségi rendszer felé fordult. Ennek az együttműködésnek a legjelentősebb eredménye a Szadat által 1972-ben megalapított Nemzeti Sugártechnikai- és Kutatóközpont volt.
A legújabb lökést Hoszni Mubarak hatalomra kerülése hozta, aki szakított a szovjet szövetségesekkel, és az Egyesült Államok felé fordult. 1983-ban egy nagyszabású projektet, egy 1000 megawatt teljesítményű reaktor építést tervezték, ám annak végrehajtását 1986-ban, a csernobili katasztrófa után felfüggesztették.
A többi arab állam is dédelgetett atom-álmokat. A legnevezetesebb ezek közül a francia segédlettel épülő iraki Tamúz reaktor volt, melyet 1981.június 7-én izraeli bombázók a földdel tettek egyenlővé. Bár egy arab állam még tárgyalt Párizzsal a projekt felélesztéséről, ám ez az iraki-iráni háború és a nemzetközi nyomás hatására meghiúsult.
Szintén nagy nemzetközi érdeklődés kísérte a líbiai atomprogramot is. Bár az észak-afrikai állam a hetvenes években több együttműködési szerződést is kötött, például Franciaországgal, és Argentínával, de az USA nyomására ezek nem léptek életbe. Ekkor a Kadhafi-rezsim a feketepiacról beszerzett technológiával kezdett kísérletezni. 2003-ban azonban az Egyesült Államokkal való lassú közeledési folyamat keretében Líbia hivatalosan is lemondott atomprogramjáról, és beengedte laboratóriumaiba a nemzetközi ellenőröket.
Az al-Dzsazíra összeállításból az is kiderül, hogy ezeknek a programoknak a meghiúsulásában Izrael játszotta a legnagyobb szerepet, alkalmanként nyílt politikai nyomásgyakorlással, máskor katonai erővel, vagy a Moszad titkos akcióival. Ilyen például több, az atomtechnológia területén kimagasló tudással rendelkező szakember állítólagos kivégzése. 1952-ben az egyiptomi Szamíra Músza autóját lelökték egy hegyről, amikor tanulmányúton tartózkodott az USA-ban, 1980-ban pedig Jahja al-Musaddot gyilkolták meg párizsi szállodaszobájában. A Moszad módszerei azóta sokat finomodtak. Ma már inkább a beszervezés taktikáját alkalmazzák. Ez év áprilisában több olyan tárgyalás is zajlott Kairóban, amikor az izraeli titkosszolgálat javára kémkedő egyiptomi atomtudósokat ítéltek sok-sok éves börtönbüntetésre.
