Pilhál György: A szervezetők eredetileg hatalmas tumultusra számítottak a mintegy négyszáz hallgatót befogadó kultúrközpontban, ezzel szemben nagyjából hetven ember üldögélt a közönség soraiban, többségük túl a hetvenötön. A legmeglepőbb talán az volt, hogy sem Lendvai Ildikó, sem a helyi szocialista főember nem említette Szekeres Imre távollétének okát, hogy teszem azt, fontosabb dolga akadt szegénynek (talán riadó volt a hadseregnél, vagy megint ki kellett szaladnia Horváth Ágnessel és annak férjével Afganisztánba). Lényeg a lényeg: A nagy párbeszéd ezúttal elmaradt. A hallgatóság azonban említést tett a kormány szociális érzéketlenségéről , mire Lendvai Ildikó így válaszolt: „Hát még akkor mi volna, ha nem mi lennénk kormányon, merthogy most is mi mentettük meg a vasutat. (Ezt valószínűleg elhitték neki, ugyanis tapsolt a publikum.) Beszéde legvégén Lendvai karakán módon az asztalra csapott, s kijelentette: ha törik, ha szakad, Gyurcsánnyal mennek végig az úton.
Itt már nem volt taps.
(Magyar Nemzet, 2007. december 3.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!